our love song

part 2

Luffy még csak rövid ideje ült a mogorva kinézetű fickó mellett máris halálra unta magát. Trafalgar monóton módon jegyzetelt,ez idő alatt Lu elunta az agyát is,ami nem különösebben foglalkoztatta az idősebb férfiút. Hirtelenjében Luffy valami sokkal érdekesebb fedezett fel annál,minthogy a padon fetrengve nyöszörögjön. Szó nélkül közelebb hajolt Trafalgar arcához aki ennek hatására zavartan felé kapta a fejét. A szalmakalapos nem mondott semmit,némán bámulta tovább szerencsétlen pára értetlen arcát. Trafalgar összeráncolta szemöldökeit,szemeivel mereven szemezett a mellette ülő kíváncsi fiúval.
-Te ilyen szépnek születtél? Vagy mi a titkod? kérdezte halkan -úgy hogy tanárjuk biztosan ne hallja meg- közben egy pillanatra se szakított el a tekintetét a magasabb férfiról. Law nem válaszolt semmit,csak kényelmetlen arcot vágva elfordította a fejét,vissza se nézve a fiatalabb irányába.
-Megfoghatom az arcod? - kérdezett újra mire Trafalgar szemöldökei mintha tikkeltek volna párat,furcsa tekintettel fordult az idióta szalmakalapos felé.
-Nem. - vágta rá határozottan,ami talán el kicsit túl hangosra sikeredett ugyanis tanárjuk lecsapta a krétát az asztalára és Trafalgarra mutatott.
-Trafalgar Law a táblához most! - rivallt a férfira mérgesen. Lawnak ideje se volt magyarázkodni mikor jött az újabb felszólítás. Hangosat sóhajtva feltápászkodott a padjából és lecammogott a tanárja elé. A pedagógus a kezébe nyomta a kréta egyik felét,a másikkal a táblára felfirkantott egy szinte végeláthatatlan egyenletet. Mikor végzett Law felé fordult és annyit mondott ; "hajrá".
Law frusztráltan hátra nézett Luffyra aki éppen valamin szorgosan munkálkodott ezért nem találkozhatott a tekintetük. Újból sóhajtott egyet,aztán nekiállt az egyenlet megoldásának. Öt perc gondolkodás és írás után Law hibátlanul megoldotta a feladatot. Kis zajjal lehelyezte a krétát a tanári asztalra majd a pedagógusukra pillantott. Az illető épp ellenőrizte a feladatot amit diákjának adott. Elégedetten hümmögött párat,majd legyintett Trafalgarnak hogy mehet a helyére. Az említett bólintott,ezzel nyugtázta az utasítást és felment a helyére. Ahogy befordult padsorába rossz érzés fogta el ami nem volt hiábavaló. Amint leült realizálta hogy a füzete hiányzik az asztaláról,ezért automatikusan Luffyra nézett és kezei alatt felfedezte az eltűnt füzetet. Szinte láthatatlan mozdulatokkal kirántotta a kemény borítású füzetet az alacsonyabb kezei alól és elszörnyülkődve vizslatta végig a szalmakalapos csodálatos alkotásait. Kiabálni tudott volna a sebhelyes fiúval,de ehelyett csak csúnya pillantásokkal díjazta a szélesen mosolygó fiút. Pár pillanattal később a csengő hangos szavai vágták félbe a tanáruk rikácsoló hangját ami mindenkinek csak egyet jelentett: szabadság. Tra-guy ideges mozdulatokkal a táskájába vágta minden cuccát és eligyekezett a szalmakalapos mellől.
-Torao!! - szólt utána az említett. Mielőtt folytatni tudta volna hülyeségeit,Trafalgar megfordult és három szóval csendre utasította a másikat.
-Ne szólj hozzám. - felelte egyszerűen majd elillant Lu elől amilyen gyorsan csak lehetett. Luffy némán állt,arca csalódottságot tükrözött. Szeretett volna közelebb a mogorva kinézetű férfihoz,de ez szinte lehetetlennek tűnt.