our love song

part 11

Luffy kezei lecsusszantak a férfi vállára,ő is élvezte a néma csendet kettejük közt.
-Rohadt idegesítő vagy,tudtad? - suttogta a szakallás férfi. Lu először meglepődött a hirtelen közlött ténytől,de aztán lágyan elmosolyodott és elhúzta a fejét.
-Tudom. - válaszolta egy hatalmas vigyorral. De Trafalgar nem abban az értelemben gondolta,ahogy Luffy értelmezte ezt a mondatot. Az utóbb említett megindult a konyha felé,közben hátrakiáltott az idősebbnek hogy nem-e kér valamit enni,amire természetesen nem kapott választ.
-Luffy-ya én kurvára beléd szerettem! - kiabált a férfiú után akinek mindene lefagyott,még a mozgást is abbahagyta. Egyikőjük se mozdult,a ház csendesen állt akár csak percekkel ezelőtt. Hirtelen trappolás hallatszódott a konyha felől majd másodpercekkel később Luffy már Traffy nyakán csüngött,szerelmes csókot váltva vele. Trafalgar kezei erősen szorították az alacsonyabb combjait,akiből ezért egy jóleső sóhaj csusszant ki. Luffy elvált tőle és fejét a másikéra hajtotta majd suttogni kezdett.
-Tudod mióta vártam arra,hogy ezt kimond? - susogta és egy lágy fuvallat már el is vitte a szavakat a magasabb férfi fülei mellett. Law nem reagált csak a falnak támasztotta a sebhelyest,miközben vadul újra ajkaira mart. Hosszas húza-vona után Lu már nem akart harcolni a dominanciáért,tudta hogy Lawnál jó kezekben van. A szenvedély hevében azonban nem lettek figyelmesek arra,hogy az ajtó benyílott és két- náluk talán egy kicsivel idősebb- férfi lépett be rajta. Law fülét megcsapta az eső zaja,míg Luffy ennek a jellegzetes illatára lett figyelmes. Szinte egyszerre kapták tekintetüket a bejárati ajtó irányába,s tágra nyílt szemekkel vizslatta egymást a négy ember. Trafalgar kapcsolt először,letette Luffyt,és kivette a zsebéből az irattartóját amit heves csókcsatájuk közben tapintott ki.
-Mennem kell. - mondta zavarodottan majd átszelte az utat az ajtóban álló két férfi között. Ők csak meglepődve néztek utána,majd vissza Luffyra. A szőke hajú bevágta maga után az ajtót,és kérdően nézett öccsére.
-Ez mi volt? - kérdezte szigorú hangon,miközben letette a kezében szorongatott nylon zacskókat.
-Mégis miért kéne mindenről elszámolnom? Nem tök minde- szerette volna befejezni mondatát de a fekete hajú férfi félbe vágta.
-Nem azzal van a baj hogy nem számolsz el mindenről,hanem azzal hogy nem mondtad el hogy van valakid. Nem bízol bennünk? - kérdezte szomorúsággal a hangjában. Luffy szemei tágra nyíltak,elmosolyodott testvérei idióta felvetésein.
-Ace,Sabo bízom bennetek,nem azért nem mondtam el mert nem akartam,hanem azért mert nem vagyunk együtt. Egyébként Ace neked már meséltem róla! - jelentette ki felháborodottan a kis szalmakalapos.
Sabo összeszűkített szemekkel Ace felé fordult,aki felemelt szemöldökkel cikáztatta tekintetét a két testvére között.
-Te erről tudtál és nem mesélted el nekem? - kérdezte felháborodottan a szőke hajú. -Mindjárt visszateszlek a kórházba! - mondta félig mosolyogva. Ace még mindig zavarodott tekintettel pillantgatott ide-oda.
-Akkor meséltem neki amikor kómában volt. - mondta szórakozottan a sebhelyes. Sabo és Ace egy emberként nézett Luffyra aki csak idiótán nevetgélt és próbált elszabadulni bátyjai "haragjától".
-Szóval? - kérdezte Sabo hosszas kergetőzés után. Lu félve,de helyet foglalt és belevágott kettejük mámoros történetébe. A két idősebb testvér itt-ott furcsálló néhol elérzékenyült fejeket vágott. A legkisebb még a Eustass-ügyet is részletesen elmagyarázta,ami viszont rettentően felhúzta két testvérét. Aztán a sztori előre haladtával megnyugodtak,s úgy érezték kis öccsük tökéletes kezekben van,így már csak egy-egy öklöst szerettek volna nyomja Eustass Kid hatalmas arcába.
-Luffy át kell hívnod őt,szeretnénk bocsánatot kérni,amiért csak így berontottunk. - szólalt fel sajnálkozó hangon Ace,Sabo helyeslően bólogatott,mire Luffy az ujjait kezdte tördelni.
-De vajon mit gondolhat most? Nem lenne kellemetlen az egész szituáció? - kérdezte Lu aggodalommal teli hanggal.  Sabo mosolyogva ingatta szőke buksiját,s szoros ölelésbe vonta kisöccsét,fejét a vállára helyezte és susogott hogy Ace alig hallotta,ezért felháborodottan ő is csatlakozott az ölelő karok társaságába.
-Hé,miért hagytok ki?? - kiabálta felháborodottan,majd ő is körbe fonta karjait két testvérén.
-Szeretünk,Lu. Hiszünk benned,s abban hogy képes vagy túllépni a gátlásaidon. - suttogta a sebhelyes,majd szinte átadta a szót Acenek.
-Mindig veled vagyunk,idióta. - folytatta Ace,s Luffy arcán már majdnem legurult egy könnycsepp testvérei szeretete miatt,de visszafogta magát,lenyelte szívfájdalmát és elmosolyodott.
-Jó jó,elég,megyek és felhívom! - határozta el magát a szalmakalapos és elhúzódott a védelmező karokból. Testvérei helyeslően bólogattak és mindketten a dolgukra siettek,míg Luffy fel a lépcsőn,majd lehuppant az ágyába és telefonjáért kapott.