Nhang fiai (Árnyékosfalu I./8.) (részlet)

Örményország, Jereván - Állami középiskola

Június 4., 2018 (hétfő)
Délután

Pontosan tizenöt perc volt vissza becsöngetésig. Épp elegendő idő ahhoz, hogy az iskola helyenként felnőtt férfiakat is pironkodásra késztető izomzatra felgyurmált, nagypofájú, végzős suhancai sporttáskáikat hetykén a vállukra vetve, kényelmes kamasztempóban cammogjanak végig a harmadik emeleti osztályteremből, le egészen az alagsori folyosó végén elterülő tornaterem fiúöltözőjéig. Tudták jól, hogy nem kell rohanniuk, hiszen ha szerencséjük van, és Zinvorian tanár úr megint késik, akkor rögtön egy laza kidobós játékkal kezdenek majd, ami számukra simán felért egy szadisztikusan pihentető szórakozással, melyben legális fegyverrel a kezükben vívhatták meg vérre menő gumilabda-csatájukat a szemben álló csapat nyurga diákjaival szemben (többnyire ordítóan kiegyenlítetlen erőviszonyok közepette), hogy aztán az óra hátralevő részét „szabadfoglalkozás" keretén belül a focilabda hajszolásával töltsék. Ha meg történetesen pechjük lenne, és a szikár edző végül mégis időben megjelenik, nos, az óra első negyedében bemelegítés gyanánt még a belüket is kifuttatja majd velük a pályán, így tehát felesleges lett volna most túlságosan kapkodni, vagy igyekezni. Ennélfogva útközben még néhány papírszalvétába csomagolt szendvics elmajszolására, vagy a földszinti büfé előtti sorban várakozó csajok gusztálására is jutott némi felesleges perc.

- Várjatok már, skacok! - rikkantotta sajtos-húsos lepénnyel teletömött pofazacskóval az egyikük, aki kihasználva a kínálkozó alkalmat, a sor elejére furakodva gyorsan kikért magának két mézes tortaszeletet a marcona kinézetű büfés nőtől, ám mire szendvicse maradékát és a süteményeket a lapátméretű tenyerében egyensúlyozva igyekezett a visszajáró aprót a farmerzsebébe gyömöszkölni, addigra társai már néhány méterrel odébb, az alagsori lépcsőfordulóban zsibongtak, hogy csak úgy visszhangzott tőlük a folyosó.

- Csipkedd magad, Sarkis! - kiáltott vissza a válla fölött hátratekintve Nishan, egy mélybarna szemű, bozontos szemöldökű fiú - Még a végén lemaradsz a zaftos részletekről.

- Isten ments! - lihegett egy csuklással kísért gyors nyelést követően immáron nyúlánk tésztaképébe visszacsoffadt pofalemezekkel Sarkis, és futólépésre váltva pillanatok alatt beérte a többieket, hogy aztán egy magas, szálkás izomzatú fiú vállát megpaskolva biztosítson mindenkit afelől, hogy valóban érdeklődik a majdnem kihagyott történet iránt, ámbátor teli gyomorral mégiscsak jobban megy neki a koncentráció. Így mire társa szóra nyitotta volna a száját, ő már be is habzsolta az egyik marlenkát.

- Pofa be, Nishan! Még nincsenek is zaftos részletek!

- Persze Yervant! - bólogatott együtt érzőnek szánt vigyorral a képén egy másik, öblös hangú srác - Elvégre csak ma este fogod becserkészni neki a nagy, szőrös lomposodat...

- Kussolj te is, Takavor! - vörösödött el felfúvódott képpel Yervant.

- Ja, ja, fogjátok be a lepénylesőtöket! - kapcsolódott be a beszélgetésbe Anak, egy feltűnően vöröses árnyalatú, göndör fürtökkel ékített kobakú fiú - Nem lehet mindenki olyan nagy nőcsábász, mint ti ketten. De mondd csak, csinos a csaj?

- Még jó, hogy! Derékig érő, göndör fürtök, hosszú combok, igéző tekintet...

- Hú, öcsém! - Sarkisnak, aki jóformán pillanatok alatt eltüntette a második süteményt is, melynek valaha volt meglétéről már csupán a szája sarkában és a pólója nyakrészén magányosan árválkodó morzsaszemek árulkodtak, mintha éppen ebben a pillanatban kapcsoltak volna be az agytekervényei, kajánul felhorkantott - Ez igen! Végre elveszi valaki a szüzességed! Bravó!

Mielőtt Yervant akármit is reagálhatott volna a szüzességét érintő kínos felvetésre, négy társa - név szerint Anak, Sarkis, Takavor és Nishan - már köré is gyűltek, és ki-ki a maga meglátásai alapján sajnálkozó vagy éppenséggel bátorítónak szánt váll- és nyakveregetéssel igyekezett támogatni őt, miközben a 'Bravó!', 'Ez az, cimbi!', vagy a 'Na végre, épp itt volt az ideje!' felkiáltásokat kántálta.