Nhang fiai (Árnyékosfalu I./8.) (részlet)

Árnyékosfalu, Szent Terézia Általános Iskola

Június 5., 2018 (kedd)
Kora este

Kellőképpen kifáradt ettől a naptól, pedig már a nyitás sem volt egyszerű. Az antikváriumos munka utáni punnyadás mindössze egy rövidke békés korszak volt ennek a végeérhetetlennek tetsző, kimerítő gályával teli érának a közepén, ami a munka előtti leckével kezdődött.

Mióta eljárt délutánonként, Jones hajnalra tette át az aktuális tananyag kikérdezésének az időpontját, amivel csupán annyi volt a baj, hogy az alvási ciklusa ezzel végérvényesen felborult, így a felelést nagyjából félálomban, ekképpen a teljesítőképessége legalsó határán vezényelte le. Azelőtt nem volt nehéz pótolni a démon néhány órás pihenés-szükségletét, ami a nappali órákban a leghatékonyabb, mert az éjszakai vadászat után mindig maradt legalább két órája a durmolása, ahogyan meló után is gyakorta lenyomott egy négy-hatórás szunyamenetet. Ez most teljesen megszűnt, mert délután hatra az iskolában kellett lennie, és még ha hétre végzett is, minden második nap fél nyolckor már haptákba vágva várta a következő órát, ami olykor tízig is eltartott. Azután meg ott volt az, hogy a vámpírok, lévén számukra az aktív időszak, éjszaka nehezen pihenik ki magukat, munka előtt pedig felelt – feltéve, hogy hajnali hatig sikerült benyalnia a friss anyagot.

Persze a méregkeverő részéről már az is nagy kegynek számított, hogy a heti tudásadagot hajlandó volt kifejezetten az ő kérésére feldarabolni, és napi-kétnapi szinten, kisebb szekciókban leadni, a teher azonban attól még igenis valós volt.

„Nem kellett volna elvállalnom a kölyköket, akármilyen jól jön is a plusz pénz!", morfondírozott, miközben az este sötétjének áldott köpenye alatt végre olyan tempóban közlekedhetett, ami fényes nappal bizonyosan szemet szúr a halandóknak, ám amivel a szükséges idő törtrésze alatt hazaérhetett, „Ma éjjel biztosan szétalszom a fejem! Leszarom a friss vért, iszok hűtött vágóhídit, akármilyen csomós legyen, azután vízszint, mert lassan olyan lesz a fejem, mint egy nagy, zsizsikekkel töltött párnahuzat!"

Persze, valójában nem ez volt a baja, sokkal inkább úgy az egész nap. A Willel folytatott beszélgetés, melybe végül belekeveredett az a továbbra sem tisztázott emlék a fővadőrt illetően, tulajdonképpen a nap zenitjének számított, és már az sem volt igazi csúcs. Nem csoda, hogy minden más nem egyszerűen alatta, de mélyen a tolerálható szint valaga mögött kullogott, és ezen még az sem segített, hogy Williamnek esetleg igaza van, és a varázslónak sikerült bezsákolnia egy érdekes ügyet.

„Pedig igencsak rám férne egy kis kiruccanás! Az sem érdekel, ha nem érünk haza hétvégére, legalább lesz okom azt mondani Steve-nek, hogy közbejött valami sürgős ügy, osszon be mást a helyemre."

Az ötlet egyszerre frusztrálta és kecsegtette a végső megkönnyebbülés lehetőségével, noha megoldást biztosan nem adott a fennálló helyzetre. Viszont legalább Jones nem nyaggatná, mert bevetés közben arra koncentrált, amit éppen csinált, így ideje sem lehetett őt nyüstölni a tananyag miatt. Nem úgy ma hajnalban, amikor olyan siralmas teljesítményt nyújtott, és amely emlék, bár nem hívta, hirtelen akkora erővel kanyarodott be a homlokcsontja mögé, hogy egy pillanatra azt hitte, ismét ott tipródik a pincelaboratórium hatalmas íróasztala előtt, és nyökög, mint egy hülyegyerek.

- Miss Moon! Jobban is koncentrálhatna! - zengett fülében a mágus örökké nyers, tanáruras modorában - Jobb dolgom is van annál, mint a habogását hallgatni, ezért, ha megint nem készült fel idejében, ne vesztegessük egymás idejét!

- Bo-bocs, Lazarus! Én igazán nem, vagyis... - makogta óriásira nyitott, bűnbánó szemeit a férfira meresztve.

Pedig a leckét illetően most kivételesen büszke lehetett volna, mert napokkal korábban már csontig beszippantotta a „démoni transzformációk" című leckét, amit Willnek számos alkalommal hibátlanul fel is mondott. Ám a korai (illetve az ő számára kései) óra és a sors ki tudja, milyen gedvadék megfontolása alapján a pontosan ebben a percben az elé pattanó viharlyukbeli emlék teljesen összekuszálta az idegeit. Egyszerűen képtelen volt Jonesra és a kérdéseire összpontosítani.