Nhang fiai (Árnyékosfalu I./8.) (részlet)

Árnyékosfalu, Felsővárosi negyed

Június 5., 2018 (kedd)
Késő délután

Eissenberg lassan kinyitotta a szemeit, és a feje fölé emelte a telefonját. A hátán feküdt az ágyában, és lusta, még inkább erőtlen volt ahhoz, hogy másmilyen testhelyzetet vegyen fel, így ezt látta a legegyszerűbb módjának, hogy elolvassa a készüléket megrezegtető üzenetet, aminek az lett a következménye, hogy a mobil kicsúszott az ujjai közül, és telibe találta a képét.

- Nyekk – kommentálta az eseményeket ironikus megadással, arra azonban már nem vette a fáradságot, hogy lepiszkálja arcáról a készüléket; ezt Primrose tette meg helyette.

- Ez nem mehet így tovább – mondta a sovány, magas asszony – Tönkreteszed magad!

- Dehogyis! Mindössze négy keveréket egy nap alatt kipróbálni eléggé hülye ötlet volt – válaszolta Eissenberg, azután nehézkesen felkecmergett.

- Azt felejtsd el! – nyomta vissza az ágyra Primrose – Nincs több kotyvalék! Nem veszek részt tovább abban, hogy ezt műveld magaddal!

- Én Prim oldalán állok – mondta Azalea.

- Franc akar újra hányni! – válaszolta bágyadtan – Will írt, hogy menjek az üzletbe.

Primrose a szeme elé emelte a készüléket, és kikereste az üzenetet.

- Ez a pöcs Örményországba készül. Kicsit feltartottam, hátha magával visz minket is. Gyere nyolcra az antikváriumba! Dumázzuk meg! – olvasta fennhangon – Ez meg mi a pokol akar lenni?

- Megyek Örményországba! – jelentette ki Eissenberg magabiztosan.

- Mész te a nagy francokat bárhová is! Főleg nem azzal az emberrel!

- Hallgass Primre, aranyom, és inkább aludd ki magad!

- De én menni akarok!

- Azt már nem! – kapta elő a pálcáját a sovány asszony, és egy gyors gúzsba kötő ártással az ágyhoz szegezte a lányát.

- Baszki, Prim néni, ne szívass már! – ficánkolt Eissenberg hirtelen felélénkülve – Maholnap negyven éves vagyok, azt csinálok, amit akarok!

- Aki úgy viselkedik, mint egy meggondolatlan kamasz, annak a szülei döntik el, mivel tölti az éjszakát! És te, gyerekem, alvással fogod!

- De én menni akarok! – kiabálta Eissenberg.

- Nem!

- De igen! Szedd már le rólam ezt a rontást!

- Felejtsd el!

- Ha nem engedsz el azonnal, még ha tízszeres mennyiségre lesz is szükségem, de az első adandó alkalommal búgató port szórok Jones teájába, és lefekszem vele, hallod? Minden pózban csinálni fogjuk, és élvezni fogom!

- Ezt meg ne halljam még egyszer! – hőkölt hátra Primrose iszonyodva.

- De igen! És... és tudod, mit fogok még csinálni? – handabandázott, miközben sikertelenül próbált kiszabadulni a láthatatlan kötelek fogságából - Teherbe esek tőle, és szülök nektek vagy tíz kicseszett, nagyorrú, örökké mérges unokát a „mészáros"-tól, aki emiatt folyton a nyakatokra jár majd, és aztán... Aztán majd jól beperel titeket a gyámság miatt, és akkor a bíró közös felügyeletet ítél meg, és ti meg kénytelenek lesztek egy fedél alatt lakni vele! Azután pedig...

Azalea Eissenberg szájára tette a kezét.

- Engedd el! – mondta a feleségének.

- Megőrültél? – hápogta az hófehérre sápadva – Hallottad te, miket hord össze? Még a végén...