Gertler's legacy

15.

"Végül minden jóra fordul. Amíg gyerek vagy, ezzel biztatnak a felnőttek, de később magad is tapasztalod."

-Agatha Christie

Az elmúlt hétben nem sok mindent csináltam, inkább otthon maradtam és vártam. De ez nem olyan várakozás volt amikor az ember alig várja, hogy eljöjjön az a bizonyos nap mert hú de jó lesz. Ez olyan volt, amikor azért vártam, hogy végre legyek túl rajta és felejtsem el ezt a rémálmot. Szóval a „várva-várt" szombat reggel fáradtan és nyűgösen keltem fel, gyorsan zuhanyoztam majd levonultam reggelizni. A konyhában Andrew iszogatta épp a kávéját és a laptopja fölé görnyedve valamit erősen olvasott. Érkezésemre felkapta a fejét.

-Jó reggelt Mazsola. Hogy vagy? - mosolygott rám kedvesen.

-Jobb reggelt. -feleltem kurtán majd kávét töltve magamnak, beleittam és leültem vele szemben.

-Tudod már, hogy miben jössz? -kérdezte Andrew miközben lecsukta a laptopját.

-Feketében. -viccelődtem.

-Még mindig szereted. -jelentette ki.

-Nem számít. -mosolyodtam el keserűen.

-Meg sem érdemli. Ha megérdemelne és szeretne nem mennénk ma az esküvőjére egy másik nővel...- motyogta.

Erre a kijelentésre felszaladt a szemöldököm. Sokáig hitegettem magam azzal, hogy ha szeretett volna nem fekszik le Camival és talán van benne egy kis igazság, de az a Shawn aki könnyek között mondta nekem egy hete, hogy szeret és velem akar családot, az nem hazudik. Andrew-nak részben igaza van, de amit Shawn tesz ma, az a helyes. Ha nem lenne hamarosan apa, más lenne a helyzet, de ami történt megtörtént és én soha nem tudnék úgy tükörbe nézni, hogy miattam nő fel apa nélkül az a gyerek. Lehet régimódi vagyok, de szerintem az egészséges családkép még mindig az, amikor a szülők együtt élnek és közösen nevelik a gyereküket. Nem akarom elvenni ezt senkitől ezért is tudok megbékélni a helyzettel és nem sorra falni a nutellát és itatni az egereket. És többek között ezért nem tudok haragudni Shawn-ra amiért elveszi Camilát...teszi, amit tennie kell.

Kis idő elteltével felmentem készülődni mert délre a templomban kellett lennünk és bárhogy nem volt kedvem menni, ha már rávettem magam, nem akartam elkésni. Cody felajánlotta, hogy elvisz engem meg Andrew-t és fél 12 körül meg is érkezett, szmokingban, csokornyakkendőben mintha csak a saját esküvőjére készülne éppen.

-Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva Cody.

-Soha jobban. -viccelődtem.

-Ha ennek az egésznek vége, arra gondoltam, hogy...-kezdett bele de Andrew betoppant a nappaliba és a szavába vágott.

-Menjünk mááááár. -nézett cinikusan az órájára, mintha eddig nem őt vártuk volna.

Az esküvő a városi templomban kapott helyet, majd a fogadás/buli egy nagy rendezvényterembe volt szervezve a tömérdek vendégnek, akit meghívtak. Andrew-nak előre szóltam, hogy a buliba semmiképpen sem fogok elmenni, csak a templomba és oda is csak illedelmességből. Szívem szerint most otthon gubbasztanék, a tv előtt valami unalmas sorozatot nézve, sőt inkább lennék az északi sarkon is, mint annak a férfinek az esküvőjén, akit szeretek.

A templom gyönyörűen fel volt díszítve, fehér és vörös rózsákkal volt tele minden pad. Legszívesebben letelepedtem volna a hátsó padok egyikébe de Andrew mindenképp elöl akart ülni mondván, hogy ő „Shawn második apja". Szóval előre mentünk, ráadásul az első padba, Cody pedig valahol hátrább foglalt helyet. Shawn az oltár előtt állt, szmokingban, Briannel az oldalán, mint a tanúja, amikor elkezdődött az ismerős zene és hátulról kinyílt az ajtó, amin belépett a menyasszony, hatalmas fehér ruhában, fölig érő fátyollal. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy gyönyörű volt, Cami-t minden ellenére tehetséges és szép nőnek tartottam, hiába hazudok magamnak, simán bárki őt választaná, ha a külsőt nézzük csak. Viszont a gyönyörű külső mellé társult még egy eléggé elviselhetetlen és áskálódó, kétszínű személyiség. Shawnnak nem lesz könnyű dolga, de ezt már tudja hiszen együtt volt vele sokáig. Nem tudom egy ilyen ember, mint ő, aki jószívű és nincs benne semmi alantasság, hogy volt képes, és hogyan lesz képes együtt élni Camival, de ezt már nem az én dolgom.