"Ha előre tudnám, mit fogok csinálni, nem tenném. Csak nekiindulok, nem félek - ez is az élet."
-Gérard Dépardieu
*2 hónappal később*
Elég sok idő eltelt az ominózus este óta amikor én és Cody rajta kaptuk Shawn-t Camival, de ennek ellenére nem sok minden változott. Andrew-nak nem mondtam el az igazat, hogy miért szakítottunk, nem akartuk, hogy Shawn zenei karrierje belekeveredjen a magánéletébe. Ha nagybátyám megtudta volna, hogy Shawn megcsalt és emiatt kiborultam, tuti szerződést bont vele...ennek pedig nem lett volna értelme. Azt mondtuk Andrew-nak, hogy nem működött és inkább most legyen vége mint később amikor mindkettőnknek fájt volna. Nekem így is eléggé fájt de már túl vagyok a dolgon, Shawn Mendes nem az első és nem is utolsó ember aki megbántott. Shawn-nal azóta sem beszéltünk erről és talán jobb is így. Mi van azóta vele? Igazából nem sok, egy új albumon dolgozik, ma jön át megtárgyalni Andrew-val a részleteket. Camiról semmit nem tudok, szó szerint semmit és őszintén nem is érdekel. Cody egészen más eset. Ő az az ember aki kirángatott a házból amikor éjt nappallá téve tömtem magamba a Nutellát és folyton csak bőgtem. Cody végig hallgatta a sztorit ezerszer és a végére azon kaptam magam, hogy naponta találkozunk és már szóba sem jön Shawn. Egyetlen hátránya lett ennek...rászoktam a dohányzásra Cody mellett amit Drew nem néz jó szemmel. A baj az, hogy ez a férfi végtelenül figyelmes és türelmes velem...annyira próbáltam nem bele képzelni többet a dologba. Nem ment. Tudtam, hogy Shawn haverja ahogy azt is, hogy sosem foglalkozna velem mégis hajtott az ismeretlen.
Éppen a szobámban készülődtem, a tavaszi cuccaim kerestem a hatalmas ruhás szekrényben ami úgy tűnik elnyelte minden vékonyabb ruhám. Narnia?! Március végéhez képest egészen kellemes idő volt, a hó elolvadt és már a nap is kezdett sütni. Na és mit csinál Alexandra amikor meglátja az első napsugarat? Elő a tavaszi ruhákat, napszemüveget, vékony kardigánt, sport cipőket...viszlát tél. A bejárati ajtó csapódása zökkentett ki a gondolataimból amit nem tudtam hova tenni mert tudtommal Andrew itthon van. Na mindegy, leszaladtam a lépcsőn, hogy megnézzem mi folyik itt és kit találtam ott? Shawn-t nyílván.
Nos, nem túlzok ha azt mondom, hogy hulla részegen próbált felállni a fogasunkba kapaszkodva ezzel egyidőben kísérletezve, hogy ráborul-e az egész. Ha ráborul akkor vége. Engem lecsuknak óvatlanságból elkövetett emberölésért és akkor, hogy fogok felnevelni 10 kutyát amíg megöregedek? Sehogy. A férfihez közeledve átlendítettem a kezét a vállamon és a kanapéhoz vezettem ahova lehuppant majd egy pillanat után kezdett nevetni (?).
-Andrew! Gáz van. -kiáltottam el magam.
-Shhhh! -tette az ujját a szája elé Shawn. -Még meghallják.
-Te be vagy állva? -vontam fel a szemöldököm.
-Talán. De az is lehet, hogy ki tudja. -kezdett kuncogni.
-Andrew az isten szerelmére! -kiáltottam el magam újra mire az említett a szemét törölgetve jelent meg kissé kómás fejjel.
-Jó reggelt. Mi van ezzel? -mutatott rá Shawn-ra aki amint meglátta a nagybátyám a nyakába borult és szoros ölelésbe vonta.
-Megyünk valami buliba Cody-val és gondoltam igyunk mielőtt inni mennénk. -vigyorgott - Te is jössz nem? -nézett azúttal rám.
-De...-vakargattam meg a tarkóm - Nem tudtam, hogy te is.
-És akkor miért jöttél Shawn? -kérdezte tőle Drew.
-Gondoltam, hogy szólok...majd máskor beszéljünk az albumról. -motyogta Shawn.
Gondoltam rájuk hagyom a dolgot, felmegyek a szobámba majd felhívom Cody-t és elmondom, hogy eszem ágában sincs a volt pasimmal egy buliba menni de ebben a pillantban Cody ráfeküdt a csengőre. Tudtam, hogy ő az...csak ő csinálja ezt, hogy kihozzon a sodromból.
-Mikor akartál szólni, hogy Shawn is jön? -nyitottam ki az ajtót neki.
-Neked is szia. -vigyorgott - Honnan tudod?
-Itt van és hulla részeg. -forgattam meg a szemeim.
-Újabban ez megszokott. -rántott vállat – Bemehetek?
Hogyne, két jóképű férfi a nappalimban egyszerre, jó ez a nap.
Nem szóltam csak kitártam az ajtót ahol Cody ráérősen besétált, lerúgta a cipőit majd Shawn-hoz sétálva lepacsizott vele és Andrew-val.
A három férfit otthagyva felmentem majd gyorsan zuhanyoztam. Ráérősen sétáltam vissza a szobámba fülhallgatóval a fülembe, egy szál fehérneműbe. Ki gondolta, hogy Cody majd az ágyamon ül? Senki.A férfit meglátva elejtettem a kezemben lévő dolgokat azok pedig a földre puffantak. Teljesen lefagytam, csak álltam ott és néztem Codyt a szám félét rágva. A férfi kikerekedett szemekkel figyelt várva, hogy mit reagálok. De nem reagáltam semmit. Ő felállt az ágyról majd felém sétált. Lélegzetvisszafojtva álltam ott és figyeltem minden mozdulatát. Egészen közel jött hozzám, tekintetét hol a szemeimre hol a számra szegezte. Tudtam mit akar és nem hittem a szemeimnek, láttam rajta de az is tudtam, hogy úgy sem tenné meg. Sosem tenné meg mert sokat jelent neki a barátsága Shawn-al. Pontosan ezért ragadtam meg a tarkóját és tapasztottam a szám az övéhez. Neki sem kellett több, ajkai lecsaptak az enyémre vadul csókolni kezdtük egymást miközben egyik keze a derekamra csúszott másikkal pedig a hajamba túrt.
YOU ARE READING
Gertler's legacy
Romance"Miért nem mondtad, hogy a férfiak veszedelmesek? Miért nem figyelmeztettél? Az úrinők tudnak védekezni, mert regényeket olvasnak, és azokból megismerik az ilyen trükköket... " ~ Thomas Hardy "- Shawn Peter Raul Mendes, akarod az itt megjelent nőt...