Gertler's legacy

5.

A hazaút csendben telt a taxiban. Shawn feje a vállamon pihent amire nem tudtam hogyan reagáljak szóval úgy tettem mint akit nem zavar. Mindenem remegett és nem csak azért mert a klubban felejtettem a kabátom. Shawn Mendest ennyire közel tudni magamhoz egyszerre tette boldoggá és nyugtalanított. Sok volt nekem hirtelen minden. Életem első csókja, a kamu kapcsolatom Nickel, Shawn hirtelen közeledése ( amiért az alkoholt hibáztatom), és az, hogy csupán attól remeg a lábam ha hozzám ér.

A taxi lassított majd meg is állt a házunk előtt ahol mindhárman kiszálltunk. Andrew értetlenkedve nézett Shawnra aki csak vállat rántva indult meg a házunk felé. Jobb is ha most nincs egyedül. A nagybátyám épp a kulcsait kereste a zsebében amikor hirtelen forogni kezdett minden. Andrewt meg Shawnt is homályosan láttam és úgy éreztem menten elájulok. Valószínű most jött meg az utolsó két feles hatása. Shawn ezt látva a kezét nyújtotta felém amit elfogadtam, hisz alig álltam a lábamon. A fiú átkarolta a vállam én pedig a mellkasának dőltem és vártuk, hogy a szintén részeg Andrew az immáron ötödik kulcsot tuszkolja bele a zárba. Motyogott valamit magában majd egy másik kulcsot dugott a zárba ami ezúttal ki is nyílt. Sikerült, három ittas ember és egy ajtó, 15 perc a rekord, már látom magam előtt a Guiness Rekordok könyvében.

-Én léptem, Shawn mehetsz a vendégszobába aludni, vagy a kanapéra vagy ahova szeretnél, nekem édes mindegy. Na jó éjt. -hajolt oda hozzám Andrew majd egy puszit nyomva az arcomra el is ment lefeküdni. Mi pedig ott maradtunk Shawnnal ketten. Kínos volt a csend, nem tudta mit mondjon és én se nagyon tudom mit kellene.

-Ha szeretnél beszélni róla vagy valami...csak szólj. Addig is aludj jól. -hadartam el gyorsan majd megindultam a lépcső felé.

-Kidobott, nem akarok róla beszélni, csak elfelejteni. -szólt utánam a fiú amire csak egy feltartott hüvelykujj volt a reakcióm. Kissé szédülve néztem a lépcsőre amikor első fokára felálltam. Menni fog ez. -Sajnálom Ale. Bunkó voltam és féltékeny, nem kellett volna úgy viselkednem veled.-kiáltotta utánam Shawn amire megtorpantam és szinte tátott szájjal fordultam vissza felé.

-Féltékeny? -nevettem el magam- Mi van? -nem tudom mi ütött Shawnba de rohadtul nem rá vall a hazudozás...aztán meg ha igaz, akkor csak úgy vagyok érdekes ha már nem loholok utána?

-Amikor arról meséltél, hogy tetszik neked valaki először vicces volt, mert tudtam, hogy évek óta belém vagy esve. Bár próbáltam úgy tenni mint aki nem tudja. De amikor komolyra fordult a dolog Jonassal, már idegesített. Lehet, hogy rosszkor szólok. -vont vállat.

-Shawn te részeg vagy. Nem vagyok beléd esve. -jelentettem ki nevetve. Hátha elhiszi, egy próbát megér.

-Tudom, hogy részeg vagyok. -lépett közelebb hozzám - De látom, hogy nézel rám. -kacsintott.

-Sehogy sem nézek rád, nem jössz be nekem igazán. -tártam szét a karom amolyan "ez van" stílusban.

-Nem? És ha megcsókollak? Az se jelentene semmit? -rántott magához hirtelen a derekamtól fogva. A homlokát az enyémnek döntötte és mélyen a szemembe nézett...én meg újra remegni kezdtem. -Na úgy-e?

A fejemet lesütve álltam ott és rá sem mertem nézni. Az egyik keze még mindig a derekamon pihent a másikkal pedig az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy ránézzek. A számat nézte majd a szemembe nézett. Te jó ég, tényleg meg akar csókolni. Ezt nem szabad hagynom. De mire ez megjárta a fejem az ajka már az enyémen volt. Megcsókolt. Atyaúristen. Egy percig sem hezitálva csókoltam vissza. Teljesen más volt mint Nickel csókolózni. Sokkal szenvedélyesebb volt és igazibb. A szája mintha tökéletesen passzolt volna az enyémhez. A karjaim a nyaka köré fontam ő pedig közelebb húzott magához és kezei a derekamról a fenekemre csúsztak. Basszus mit csinálok?