„Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet. Így keressük a fényt. De hogy megtaláljuk a fényt, előbb át kell jutnunk a sötétségen."
-Szerencsecsillag c. film
*2 héttel később*
Az elmúlt két hétben nem történt semmi érdekes. Shawn-nal elmondtuk a családjainknak, hogy ismét együtt vagyunk és kivétel nélkül mindenki örült nekünk, sőt talán Andrew örült a legjobban, ami kissé meglepett, de őszintén boldoggá tett, hogy elfogadta és támogat. Ez így eddig rendben is volt, a gond ott kezdődött, hogy elfelejtettünk eseményutáni tablettát venni és simán becsúszhatott a baba. Bár elég valószínűtlennek tartom, hogy terhes legyek, mégis itt állok a fürdőben megint, azzal a bizonyos műanyag pálcikával.
A tesztet a fürdőben hagytam és kimentem a konyhába egy pohár víz után amikor megszólalt a telefonom és rajta Andrew neve villogott. Andrew és Shawn éppen hangpróbán voltak, az itteni arénában mivel Shawn-nak pár napon belül koncertje lesz.
-Szia Drew, mikor végeztek? -szóltam bele a telefonba.
-Szia. Figyelj kislányom, ne ijedj meg attól, amit most mondani fogok, jó? -mondta lassan, amitől máris rossz előérzetem támadt.
-Történt valami? -kérdeztem félve.
-Shawn elájult, mert...-kezdte, de a szavába vágtam.
-Azonnal indulok! -mondtam remegve.
-Várj, mondjam végig. Elájult, a mentősök szerint magas a láza és korházba szállították. Érted megyek. -hadarta.
-Szükségtelen, megyek autóval, ott találkozunk. -mondtam és bontottam a vonalat.
A fürdőbe siettem, gyorsan lekaptam a szárítóról egy pólót és már indultam volna ki amikor megpillantottam a mosógépen díszelgő tesztet rajta KÉT vonalkával. A fenébe, most nem tudok ezzel foglalkozni. A házból kilépve, gyorsan a garázsba siettem majd kiállva onnan a korház irányába indultam. Fel sem tudtam fogni mi történik, a szerelmem ki tudja miért, de elájult és korházban van, a fürdőmben meg ott van egy pozitív terhességi teszt. A gondolatok cikáztak a fejemben, nem tudtam most mitévő leszek csak remegő kézzel fogtam a kormányt és próbáltam minél előbb a korházhoz érni.
A hatalmas épületben, ami Kanada legnagyobb korháza még a recepciót is nehéz megtalálni így egy folyósón sétáló nővért szólítottam meg:
-Elnézést, melyik szobában találom meg Shawn Mendest? Nem rég hozták be magas lázzal.
-kérdeztem hadarva.
-Ezt az információt nem adhatom ki kisasszony. -mondta fapofával majd jobbra lépve ki akart kerülni.
-A barátnője vagyok. -magyaráztam.
-Ó, persze. A barátnője, mind azok, akik kint állnak is. -pillantott ki az üvegajtón át, ahol egy jó nagy csapatnyi lány várakozott.
-Nézze hölgyem, Alexandra Gertler vagyok, a nagybátyám Shawn menedzsere én pedig mint mondtam, a barátnője vagyok, szóval kérem mondja meg hol van a barátom. -néztem rá már-már könnyes szemekkel.
-Na persze. Ha tudná hányszor hallottam ezt ma. -nevetett fel ironikusan.
-Tudja mit? Bassza meg. -vettem oda neki a trágár szavakat, de egy másodperccel később már meg is bántam, ő csak a munkáját végezte.
YOU ARE READING
Gertler's legacy
Romance"Miért nem mondtad, hogy a férfiak veszedelmesek? Miért nem figyelmeztettél? Az úrinők tudnak védekezni, mert regényeket olvasnak, és azokból megismerik az ilyen trükköket... " ~ Thomas Hardy "- Shawn Peter Raul Mendes, akarod az itt megjelent nőt...