We've Already Known

4. Will

Hogy milyen volt ez a 8 hónap? Pokoli.
Az első hónapban az alkohol, a fű és a nők voltak a legjobb barátaim. Kegyetlenül bántam a nőkkel. Eleinte gyengéd voltam, mert mindegyikben Miat láttam azonban ez átment dühbe. Senkit nem találtam, Olyan tökéletesnek és haraugudtam rájuk, amiért nem olyanok voltak mint ő. A szemük nem csillogott, olyan edesen, gyermekiesen. A hangjuk nem volt, olyan nyugtató. A bőrük nem volt selymes. A mosolyuk nem volt bájos, visszafogott és huncut egyszerre. Az alakjuk, a mellük nem volt tökéletesen kézbeillő. Az illatuk... meg se közelítette azt, amitől egy szóra szótfogadó pincsi kutyává váltam. És most nem a drága parfümökről beszélek, hanem a bőre által ontott aroma, mely oly sokszor elvette az eszemet.
Nagyot sóhajtva tekintek le Londonra, hisz itt van. Nekem is itt a helyem mellette, a feleségem mellett, akitől gyermekeket akarok. Nincs is csodálosab  dolog annál, mint amikor olyan csemeték rohangálnak körülötted, akik félig olyanok, mint én és félig az a nő, akit szeretek. Mia Walton, olyan szinten elvette az eszem, mint soha senki.
Amikor a könyvesboltban láttam egyszerű, mindennapi ruháiban, egy laza lófarokban összefogott hajjal, azt se tudtam hogyan türtőztessem magam, hogy ne teperjem le ott helyben.
Semmi kirívó nem volt benne. Egy farmer, egy a bolt logóját tartalmazó, fekete poló és semmi smink. Csak a naturális szépsége állt előttem szinte meztelenül. Legalábbis én úgy éreztem, hogy meztelen a maga kis egyszerűségével, természetességével ugynakkor semmi átlagosnak mondható dolog nem található rajta; soha.
Amikor pedig felhívott, azt hittem azonnal rohanni fogok érte. Tudtam miért sírt. Tudom, hogy ő legalább annyira belepusztul ebbe a távolságba, mint én.

Most pedig itt állok és nézem miközben DJ-vel beszél. Fene enné meg, de mintha direkt pucsítani az irányomba, hogy fentebb csússzon az így is túl rövid szoknyája. Emlékeznie kéne, hogy velem nem szórakozhat, hiszen akkor...
Mi lesz? Újra megütöm, merg mellette puhánynak, gyengének és sebezhetőnek érzem magam? Fogcsikorgatva nézem, ahogy a DJ átkatolja vékony derekát.
- Mr. Di-Laurentis! Akkor megbeszélhetnénk a kaszinó pénzügyi feltételeit? - a dagadt, kopasz pénzébes fószer, ki most kurvákkal van körülvéve folyamatosan pofázik és nem birok figyelni normálisan arra, amire kéne.
- Nem érdekel a kaszinó. - jeges tekintetetem vállam felett rávezetem - Az ügyvédem, majd elintézi. Nekem dolgom van!
Ott hagyva veszem az irányt Mia felé kinek a aranyszőke haja játszi könnyedséggel omlik vállára, hátára. Gyönyörű. Ez az első szó, ami eszembe jut róla.
A DJ elengedte, de most egy másik csávóval ringatózik. Eléjük sétálok és addig szugerálom a csávot, amíg be nem szar tekintetemtől, hiszem ez csak egy csitri. Talán Miánál is fiatalabb. Lassan mögélépek és én érintem meg ott, ahol előbb a férfi. Szinte felnyögök az érzésre, pedig meg csak hozzáértem, de mivel hátán kivágott a ruha, ezért a selymes anyag helyes, puha, meleg bőrét érinthetem. Halkan sóhajt és belesimul érintésembe, de pillái még mindig a bőrére vetnek árnyékot, hisz szemeit csukva tartja. Egyik kezem derekár vezetem, a másikkal pedig fedetlen karján végig simítva bújtatom el kiskezét, a tökéletesen illeszkedő tenyerembe. Hátával mellkasomnak simul, így a derekán lévő kezem átvezetem hasára, hogy ott cirogassam ruhán keresztül. Egyre szaporábban veszi a levegőt és érzem, hogy tekintetem és gondolkodásom kezd homályosodni, valamint vérem újúlt erővel zubog déli testrészem felé, mely jelenesetben hamarosan a legnagyobbnak fogja hinni magát.
- Hiányoztál... - a fülébe suttogok, ajkaim súrolják érzékeny részét, melytől szabályosan remeg karjaimban.
Ó, Drágám! Ha most így remegsz mi lesz később?
- Te is hiányoztál nekem. - lassan ejti ki a szavakat ajkán miközben megfordul és élénk szemeit rám emeli, míg karjait nyakam köré fonja.
Kezeim derekára csúsznak, így újra fedetlen bőrét érezhetem.
- Nem érted. - közel hajolok, hogy orrunk összeérjen, arcára fújom levegőm és ajkamba harapok, hisz veszettül vágyok a csókjára és az érintésére, melyet meg is kapok a tarkómat cirógató ujjaitól - Még mindig hiányzol, Mia.
- De hiszt itt vagyok. - értetlenül ráncolja szemöldökét.
- És még mindig az enyém vagy? - válaszától félve szorítom jobban magamhoz.
- Sose voltam a tied. - hallom, ahogy szívem darabokra törik - Sose értettük meg, hogy az élet mit akart velünk. Még lehetek a tied, ha akarod.
- Te vagy én és én vagyok te. Egyek vagyunk. - fejünket összedöntöm és lehunyom a szemem.
Tudom, hogy igaza van. Tudom, hogy így kell lennie.
- De még nagyon sokat kell Mr. Di-Laurentisnek ahhoz tepernie, hogy visszakapja Mrs. Di-Laurentist. - játékos hangjára felemelem a fejem és huncut szemeibe pillantok.
- Oh, mintha az előbb azt mondta volna, hogy sose volt Mr. Di-Laurentisé, akkor hogyan lett ön Mrs?  - ajkába harap folytja visszamosolyát, legalábbis próbálja, de nem nagyon sikerül neki.
Lassan eltávolodik tőlem és egy gyors ritmusú zenét indít a DJ.
- A színpad azoké a nőké, kik csábítani akarják a társaság férfi egyedeit. Csak hajrá hölgyek, önöké a színpad! - DJ hangjára ráncolom szemöldököm miközben Ashre nézek, aki hirtelen a tömegbe rántotta Miát.
Életem értelme rám mutogatva, magát rázva kezdi énekelni a refrént.

" Let's talk about sex, baby
Let's talk about you and me
Let's talk about all the good things
And the bad things that may be "

Szemu elsötétülnek és a szám vegére Ash valami random palihoz rohan, az én Miám pedig hozzám. Derekát átkarolva húzom magamhoz, míg a boldogságtól kipirosodott szemeibe tekintek.
- Ez csúnya húzás volt. Gondokat okoztál nekem, Szívem. Remélem a műsor része, az is, hogy leápolsz. - fülébe suttogom szavaim, melyik azonnal felkeltik a benne szunnyadó, mélyen elzárt, a múlt emlékeit felidézve igencsak nagy szexuális étvágyát.
Ajkaimra mar és hajam tépi miközben a kezeimmel vegig simítok gömbölyű, puha fenekén és belemarkolok. Számba nyög, melytől csak mohóbbá válok.
Istenem, de hiányzott már ez!
Combjánál kissé rászorítok a fehér selyemanyagra, de tudom, hogy le kell állnom, hiszen Mia keze már a zakóm alatt köti ki nyakkendőm. Nagy nehezen, de kissé  eltolom magamtól, majd jó pár levegő vétellel nyugtatom le magam.
- Menjünk haza. - hangom határozott.
- De Ash... - próbálkozik, hisz lehet nem így tervezte az első találkozónkat és bevallom én sem.
- Majd írsz neki egy sms-t. Szedd össze a kabátod és a táskád, kint megvárlak, ha az jobban nyugtat keresd meg Ashleyt és beszélj vele. - csókot nyomok ajkaira, de nem enged el hanem elmélyíti.

Percekkel később az autóba beszállva úgy vezetek, mint egy állat, de a szűkös nadrágom és a mellettem ülő angyal jelenleg sokkal fenyegetőbb hatással vannak rám, mint a gyorshajtási csekkek.
Szét fogom szedni, hogy újra összerakjam és, hogy után ő szedhessen szét, majd rakhasson össze. Hiszen ezért vagyunk. Tökéletes égiek által teremtett ellentétes párok, akik rombolva építenek és építve rombolnak.
Szeretem...
Szeretlek, Mia Di-Laurentis.