We've Already Known

Prológus

Will

- " Elér majd az öröm, ahogy elért már a baj, nincsen mitől félj. Ha eltűnnék majd, akkor is megmarad szavam és segít, hogy boldogabban élj. " -

Tudtam, hogy nem lett volna szabad elengedni a kezét. Nem lett volna szabad várnom. Tudtam, hogy vár rám az angyal az újonnan szerzett fehér szárnyaival, mégse mentem. Nem indultam a keresésére. Hagytam, hogy az emberek újra eltiporják. Olyan érzés ez, mint amikor a sötétben látom a fényt, de teljesen mindegy hány lépést teszek meg. Erőfeszítéseim és céljaim kárba vesznek, hiszen ugyanolyan távolinak tűnik. Még mindig itt lehetne a fény, hogy bearanyozza az életem, de elengedtem. Hagytam, hogy lezuhanjon, hogy utána újra elkaphassam. Megvédhessem a sötéttől. Az idő áll az utamba. Egyedül az idő, akinek a kezében ott van a döntés meghozatalának a joga. Ő dönti el, hogy késő-e vagy sem. Nem tudtam mást tenni, mint elindulni. Hosszú-hosszú idő után újra felkeltem, hogy a sötétben megpróbáljam elérni a fényt, még akkor is, ha tudtam, hogy ez lehetetlen. El akartam érni. El akartalak érni. Tudtam, hogy lehetetlen, mégis a karjaim között akartalak tartani, hogy soha többet el ne engedhesselek.

Mia

- " Egy napon, majd megérted, hogy miért fáj, ha nincs aki keressen téged. Egy napon, majd meg kell halnod nélküle azért, hogy igazán élni tudj vele. " -

Korábban, azt hittem, hogy mindannyian az ellenségeim. Azt hittem, hogy a magány lesz a hű társam. Azt hittem, engem senki se lesz képes szeretni. Azt hittem, senki se lesz képes kiváltani belőlem a szeretet. De túljártak az eszemen. Tudtam, hogy nem szabadna ennyire türelmesnek lennem. Tudtam, hogy minél hamarabb menekülnöm kellett volna. Menekülnöm minél messzebbre. Tudtam, hogy ki elöl. Előle képtelenség volt menekülnöm. Magam elől csak az ő karjaiba menekülhettem. Viszont nem jött. Vártam. A türelem lett a legjobb barátom. Viszont a türelem is véges. Tudtam, hogy keresni fog, ha készen áll. Keresni fog, ha tudja mit akar. Ha tudja, azt amit én. Azt, hogy magunk elöl menekülve futottunk egymás karjaiba, de megállt. Eltűnt és én továbbra is vártam. Később futott felém, és akkor már tudtam. Tudtam, hogy tudja azt, amit én. Tudom, hogy tudod.