Epilógus

55 3 0
                                    




Will

- " Elér majd az öröm, ahogy elért már a baj, nincsen mitől félj. Ha eltűnnék majd, akkor is megmarad szavam és segít, hogy boldogabban élj. " -

Megérte a szenvedés, a várakozás, a bánat és az öröm, ami végig kísérte utunkat. Szárnyakat növesztettem és segítettem neki. A vihar előtti csend felébresztette az életem. Egy új ént teremtett. József Attilával ellentétben azonban az önteremtés második lépcsőfokára elég volt eljutnom. Önmagunkat egy másik emberrel és annak szerelmével tesszük egésszé. Hiszen ő és én egyek vagyunk. Úgy éreztük a szabdságunk a láncunk. Egyedül féltünk, de együtt fáztunk. Olyanok voltunk, mint a babérlevél, kellet az íze az ételek szépségéhez, de, ha ráharaptál, végtelenül csak a keserűséget érezted. Azt mondtuk inkább bántsuk kegyetlen szavakkal a másikat, mint sem szó, kés alakot öltve fúródjon szívünkbe.

Mia

- " Egy napon, majd megérted, hogy miért fáj, ha nincs aki keressen téged. Egy napon, majd meg kell halnod nélküle azért, hogy igazán élni tudj vele. " -

Kamu telah mencapai bab terakhir yang dipublikasikan.

⏰ Terakhir diperbarui: Nov 09, 2021 ⏰

Tambahkan cerita ini ke Perpustakaan untuk mendapatkan notifikasi saat ada bab baru!

We've Already KnownTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang