We've Already Known

5. Mia

Boldogság. A boldogság pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot, amely a megelégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhet. A boldogságnak, mint a legtöbb alapvető emberi érzelemnek, számos biológiai, pszichológiai, vallási és filozófiai magyarázata, megközelítése létezik, amelyek megkísérlik definiálni magát a boldogságot, illetve iránymutatást adni arra, hogy érhetjük el vagy honnan ered. A hivatalos magyarázata, kissé hosszú, ugyanakkor nagyon is igaz. Meg lehet magyarázni a boldogságot. Nálam ezt biológiai és pszichológiai tényekkel lehet alátámasztani. Az amfetamin túl termelődese a szervezetemben egyfajta melegséggel árasztott el. A vérem felforrt és a hideg ellenére nem is fáztam. Nevetséges, de tényleg így van; fűt a szerelem. Pszichológiai tény a jelenleted, hiszen nem kellett hozzám érned, elég volt, hogy álltunk és néztük egymás szemét. Elég volt, hiszen éhségemet, mely hiányod miatt fokozódott, halványulni látszott, puszta jelenlétedtől. A tudattol, hogy vagy. Hogy ott vagy.

Willel hamar a házához értünk, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, bár káprázatosabbnak bizonyult a hálószobában,  puha párnák közt felettem támaszkodó, éhes szemű Will látványa. Oly rég látott rózsáit láthattam újra, melyek már nem az én általam festett színekben pompáztak, hanem a félisten természetes barna bőrszínben. Kedvem támadt újra megfesteni, ezért hátára löktem, majd ölébe másztam és minden gátlásom levetkőzve kaptam le a ruhám így már csak a comfixem és alsóneműm csekély mennyiségű anyaga takarta bőröm.
Will szinte felfalt tekintetével. Föl s aláfutatta rajtam tekintetét miközben az ágytámlának dőlt és kezeit combomra helyezve cirógatta a bőröm néha a combfix gumis részébe akasztva ujját. Ajkait beharapta és szabályosan csillogott a szeme, amint melleimmel és combommal szemezett.
- Oh basszus! - szenvedve felnyögött és szemeit is lehunyta egy pillanatra - Teljesen kikészítesz, Angyalom! Annyira kibaszottul gyönyörű és tökéletes vagy, hogy fizikai fájdalmat okozol, érted? Fel tudod ezt fogni, Angyal? - lassan átkarolja derekam és ajkaimat súrolja övéivel.
-  Csókolj meg! - suttogom eszem vesztve.
- Szeretlek, Mia! - megcsókol, lassan, érzelmes, úgy ahogy talán még sosem.
Óvatosan visszadönt hátamra és fülemtől kezdve lassan, apró csókot hintve érzékeny bőrömre tekintve, hogy 8 hónapja érintetlen, hisz ő volt az utolsó, kinek engedtem ilyesfajta bámásmódot. Sóhajtozva túrok hajába és élvezem, hogy csak én és ő van. Csak mi.
Vajon ugyanilyen volt akkor is, régen? Annyira más minden. A gyengédsége, a szerelmes tekintete és tettei. Annyira más és idegen, de közben ismerős.
Tökéletesen kényezteti a melleim, egyiket kezével, másikat szájával. Annyira tapasztalt és amennyire élvezem ezta  tapasztaltságát, most annyira vagyok féltékeny a nőre, aki az első lehetett ennek a férfinak. Nem hagyhatom, hogy a gondolataim, máshol járjanak. Engem akar, miattam van itt. Csak is miattam.
Hajába tépve jelzem neki, hogy hajoljon hozzám. Amint megteszi, azonnal lecsapol ajkaira, hiszen túl édes és függőséget okozó. Egy drog. Szeretném, hogy érezze azt a törődést, amit ő nyújt nekem.
Lassan vállára fogok, így kényszerítve, hogy feküdjön hátára. Lassan végigcsókolom testét, kedvenc részeimnél, mint például a tetoválás fedte felületek, vagy a hasizomzata, mind a nyolc kockával, melyeket meg is harapdálok, de csak finoman, hiszen annyira gusztusos ez a férfi. Legnemesebbik részét körbe puszilom, majd a makkját kezdem csókolgatni, ő pedig egy elhaló nyögést enged ki ajkai közül. Elnyel teljes hosszát, majd lassan, komótosan ízlelgetem. A hajam ujjai közé csavarja, de nem gyorsít a tempón szimplán, hagyja hagy diktáljak én. Komolyan még ez is édes. Mindene olyan, mint egy cukorka, amely kiabál azért, hogy nyalj, harapj és kostólj meg. Örömmel teljesítem a kérést. Kiengedem ajkaim közül, amit egy elégedett morgás követ, majd feltérdelve húzom le térdemig a csipkebugyim és ügyeskedve leveszem lábamról. Amikor a combfixhez érek, kezemre fog.
- Majd én.
Ismételten a hátamon fekszem miközben Will szájával húzza le egyik comfixem, de mindezt olyan erotikusan, hogy szenvedve dobom hátra a fejem a párnák közé. A másik levétele után, lábaim szétfeszítve hajol le, hogy nőiességem is kényeztesse, mely azóta várik erre, amióta beléptünk a házba.
Hozzám hasonlóan óvatosan csókolgatja szeméremajkaim és nyelvével is óvatosan térképezi fel a terepet, mintha ez lenne az első és felméri, mit hogyan kell csinálni. Pedig mindnet jól csinál, túl jól.
- Hihetetlen, hogy mennyire ízletes vagy, annyira hiányzott már ez nekem. Kibaszott finom vagy. - perverz megkegyzése miatt fülig pirultam, viszont hamar elmúlt zavarok hiszen az ujjaival és nyelvével felváltva kényeztetett.
Felmászott hozzám és engem meg nem érdekelt, hogy az előbb rajtam ügyködött. Megcsókoltam, majd a csókot meg nem szakítva illesztette tagját bejáratomhoz és szép lassan elmerült. Az egész aktust egy etken szóval le tudnám írni. Érzelmes. A tempót sem gyorsította, csak nyugodtan az érzékenypontom súrolva hintázott. Majdnem beteljesült a gyönyör, amikor is, kihúzódott belőlem.
- Szeretnélek teljesen érezni. - hátát neki dönti az ágytámlának és ölébe húz zilálva - A tested, a belőle áradó hőt, a heves szívverésed, a légzésed. - egyik kezével átölelte derekam, míg a másikkal nyakamtól a két mellem között egészen a hasam aljáig simított, de olyan lágyan, hogy képes lennék szétfolyni - Érezni akarom, hogy élsz. Hogy itt vagy. Hogy velem vagy. - szorosan magához ölelt miközben szépen lassan ráemelt magára.
Mindketten egy mélyet sóhajtottunk és egymást ölelve ringatott az ölében. Nem volt szükség, heves mozdulatokra, kapkodásra, élvezet hajszolásra. Az egymás iránt érzett szerelmünk elég volt. Elég volt egy csók, egy ölelés, egy szó. Egy apró, lassú, szeretetteljes mozdulat. Egy tekintet, ami éreztette veled, itthon vagy, haza találtál.
Legzésünket szabályozva vesztünk el egymás lélektükreiben és mind a ketten ugyan arra gondoltunk. Ugyan arra a két szóra.
Haza találtunk.

Ez a legrosszabb. Azt hiszed, a csomó örökre ott marad a gyomrodban. De egy nap ellazul. Kezd egyre kevésbé fájni. Amíg végül rájössz, hogy egész nap egyszer sem gondoltál rá. És már nem is emlékszel, miért fájt annyira.