- Szóval szeretnéd majd megkérni a kezemet. Be tartod az ígéretedet?- dőltem a mellkasára. Halkan felkuncogtam mire Draco megforgatta a szemét.
- Ne éld bele magad annyira, Denem. Még semmi sem biztos. Attól függ, hogy jól viselkedsz-e.- simogatni...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel, mikor felébredtem a szöszi még aludt és rajtam kívül mindenki más. Draco keze a derekamon volt és erősen szorított magához. Fejét a nyakamba fúrta, másik keze pedig a párna alatt volt. Imádom, hogy tényleg az egész ágyam, a ruháim, a hajam és a szoba is magába szívja az illatát. Mikor hátra fordultam hozzá,ő is mozdult velem együtt. A kezét kivette a párna alól és oda tette magához. A fejét a melleim közé fúrta, másik kezét pedig ami eddig a derekamon hevert, azt most a fenekemre tette. Hosszú karjai vannak, szóval számára ez nem akadály. Az ujjai is elég hosszúak... mindegy. Most nem ez a téma. Jaj. Frissen mosott hajába bele szagoltam, és csókolgattam a fejét. Kezemmel cirógatni kezdtem az arcát, remélve, hogy felkel. De hát szokás szerint meg sem mozdult. Jut eszembe kezem.. eléggé fáj még mindig.
Fogalmam sincs, hogy mégis milyen penna lehetett az, amivel írni kellett, de az eszem megáll komolyan. Ilyen tanárokat vesznek fel ide. Ebbe az iskolába. Ahol azért is rád szólnak, ha ki van gombolva a felsőm legfelső gombja.. de persze azért ilyen mérgezett vagy tudom is én milyen pennákkal tökéletesen lehet büntetni a diákokat. Mert hát miért ne? Ez biztos egy jó idő eltöltés lehet annak a Békaképű Umbridgenek.. de nem sokáig fog arcán mosollyal közlekedni a Roxfort folyosóin az tuti. Ma, mivel szombat van, ezért nincs tanítás. Így, hát úgy döntöttem, hogy a mai napon el fogok menni apához. Tudom, hogy nem úgy váltunk el legutóbb ahogyan azt kellett volna, és lehet, hogy most haragszik rám, mert egyébként én is rá.. de csak nem hagyja, hogy az egyetlen utódját bántsák.. gondolom.
Viszonylag most nyugodt életem van. Apa nem zaklat a hülye feladataival amivel tönkre tehetem mások életet. Astoria különösen csendes és nem nagyon néz rám, vagy szól hozzám. Esküszöm már szinte hiányzik, hogy beszóljon. Dracoval minden rendben van és remélem, hogy ez így is marad. Livvel kapcsolatban.. hát próbálom el felejteni, és nem emlékeztetni arra, hogy még mindig bennem van az, hogy lefeküdt Dracoval. Még mindig nem tudom hová tenni. Szerintem ez engem valamilyen sokként ért, vagy nem is tudom. Persze ezt nem mondhatom el neki, hiszen ha Dracoval vagyok, akkor semmi ilyesmi gondolatom nincs és az nem lenne fair, ha csak Livvel lennék gonosz. Szóval ezért inkább csöndben maradok, és csak tűrők. Vagy nem tudom, hogy ezt minek nevezzem.
Szeretem ezeket a reggeleket. Mikor senki sincs fent, így nem zajoskodik senki sem. Ilyenkor az ember tud gondolkozni. Tiszta, és érthető gondolatok vannak a fejembe amiknek köszönhetően a nap hátra lévő részében nem vagyok egy befordult pszichopata. Itt nem igazán szoktam ébredni a madarak csiripelésére. Leginkább Liv horkolására.. komolyan. Hogy tud így horkolni? Nem igaz, hogy ő nem kel fel erre.. mert, hogy mi mindannyian felkelünk rá, az fix. A gondolataimat Draco kisebb-nagyobb morgásai szakították félbe.
- Emy..- meg szólalt én pedig egyből figyeltem rá.
