- Szóval szeretnéd majd megkérni a kezemet. Be tartod az ígéretedet?- dőltem a mellkasára. Halkan felkuncogtam mire Draco megforgatta a szemét.
- Ne éld bele magad annyira, Denem. Még semmi sem biztos. Attól függ, hogy jól viselkedsz-e.- simogatni...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
- Nem érdekel, hogy ki hallja.- mondta még hangosabban. - Emily az enyém vagy. Csak az enyém, érted?- nézett rám.
- Hagyjátok már abba ezt a gyerekes viselkedést, Merlin szerelmére.- kiáltott Stella. - Nem igaz, hogy egy ilyenen össze vesztek. Tristan.- fordult a fiú felé aki már szinte azt se tudja hol van. - Mégis, hogy tehettél ilyet? Eszednél vagy? Miért kell mindig eljátszanod a bizalmunkat? Tönkre teszed a baráti körünket.- kiabálta, majd felkapta a hozzá legközelebbre lévő faágat és meg dobta vele.
- Stella ne szólj bele..- mondta halkabban Zabini. Stella keze felé nyúlt, de Stella el húzta onnan a kezét.
- Nem érdekel.- nézett a barátjára Stella. - Draco, ha Abigailről van szó akkor képes vagy ölni is. Oké, fel fogtuk. De könyörgöm legalább ne most. Bent kéne lenned a szüleiddel.- mutatott a házra. - Szedjétek össze magatokat.- mondta, majd felhúzta a ruháját és be ment a házba.
- Emy menjünk be mi is.- mondta nekem Draco. Elindult aztán vissza nézett rám. - Emily.- nyújtotta felém a kezét. Kapkodtam a fejemet Tristan és Draco között. Végül végig néztem mindenkin aki körbe vett minket, aztán oda léptem Dracohoz és megfogtam a kezét.
- A sírba viszel.- suttogtam oda Draconak, de végül mosolyogtam.
Amint be értünk a házba mindenki minket nézett. Nem csodálom, hisz Draco arca is vérzett egy pár helyen. Narcissa és Lucius egyből ránk nézett, majd intett a kezével Lucius, hogy menjen oda Draco. Megszorítottam a kezét, ő pedig végig simított a másik kezével az arcomon. Nagy nehezen elengedtem őt.
- Drága Abigail.- lépett mellém Andromeda. - Van kedved beszélgetni egy kicsit?- mondta, és meg sem várta a válaszom, húzott a kanapé felé.
- Miről van szó?- kérdeztem, aztán megigazítottam a ruhámat és le ültem a kanapéra.
- Egy kicsit hasonlítasz rá is.- vizsgálta az arcomat.
- Kire?- kérdeztem vissza.
- Anyukádra.- mondta halkan, aztán kacsintott. Hirtelen kirázott a hideg és azt sem tudtam, hogy mit mondjak.
- Ismerted anyát?- megdöbbenve kérdeztem tőle ő meg bólintott.
- De még, hogy mennyire.- mosolygott. - Anyukád nagyon jó barátnőm volt.- simította meg az ölemben lévő kezemet. - A Roxfortba jártunk mi is. Ő is Mardekáros volt és én is.- mondta.
- Tényleg?- nagyra kerekedtek a szemeim. - Milyen volt?- kérdeztem.
- Nagyon kedves és jószívű volt, pont mint te.- mosolygott rám. - Apáddal az iskolában ismerkedtek meg. Egy ideig nagyon jól működött köztünk minden. Mikor kiderült, hogy apádnak tervei vannak a horcruxokkal anyád ugyanúgy szerette és mellette volt. Minden egyes percüket együtt töltötték, és apád teljesen máshogy viselkedett anyáddal mint mással. Aztán az utolsó évben anyád terhes lett veled. Anyád nagyon örült neki viszont apád nem. Mondta neki, hogy vetesse el a gyereket, de akkor már késő volt.- nézett rám.
