- Szóval szeretnéd majd megkérni a kezemet. Be tartod az ígéretedet?- dőltem a mellkasára. Halkan felkuncogtam mire Draco megforgatta a szemét.
- Ne éld bele magad annyira, Denem. Még semmi sem biztos. Attól függ, hogy jól viselkedsz-e.- simogatni...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Az időjárás számomra tökéletes. Hét ágra süt a nap, enyhe szél. Este kicsit hűvösebb van, így mikor sétálni akarok akkor békésen meg tehetem és nem kell félnem attól, hogy ha kimegyek az utcára, akkor felgyulladok. Nem szokásom napozni, mégis barna vagyok. Szerintem ez azért van, mert a nap olyan szinten süt, hogy víz mellett sem kell lennie az embernek. Lebarnulunk akkor is, ha csak ki megyünk az utcára.
Már két hónap eltelt a nyárból. A temetés másnapján elmentem Sirius sírhelyére. Rengeteg virág és mécses volt nála. Szörnyű volt el menni, de mindenféleképpen el akartam búcsúzni tőle. Azóta még kétszer voltam, és mindkétszer egyedül. Senkit sem akartam el rángatni magammal.
Livvel meg a többiekkel többször is volt alkalmunk össze ülni. Elmentünk strandra, piknikezni, bulizni (de nem muglik közzé, és érdekes semmi probléma nem volt) Draco is elengedte magát, szóval nagyon jól éreztem magam ebben az egy hónapban. Mert, hogy igen. Egy teljes hónapon keresztül járkáltam velünk mindenfelé. El is fáradtam.
A Júliusi hónapomat Dracoval töltöttem a Malfoy kúriában. Minden egyes nap együtt voltunk, és közösen csináltunk mindent. Együtt ettünk, ittunk, fürödtünk, ökörködtünk, és persze az estéket is együtt töltöttük. Mondanom sem kell, hogy az estéink hogyan alakultak. Gyertya fényes, habos fürdés volt a kedvencem.
Apával és a többiekkel többször is össze gyűltünk, el mondta, hogy kinek mit kell csinálnia és, hogy mikor. Lucius még mindig azt hiszi, hogy nem vagyok alkalmas arra, amire apa megkért engem. Persze, hogy nem hiszi el. Hisz, ha a világ legkönnyebb dolgát bízta volna rám, akkor sem hinné el. Lucius már csak ilyen. Sosem fog megváltozni, mindig azt fogja keresni bennem, ami szerinte nekem a gyengepontom. Igazából jól halad vele, többször is elhúz a többiektől, és megfenyeget, hogy elmondja Draconak, hogy Halálfaló vagyok, hogyha nem mondom azt apának, hogy inkább Luciusnak kéne megcsinálnia azt, amit nekem. Természetesen ilyenkor a szemébe nevetek, és hagyom, hogy mondja. Bevallom az elején féltem, hogy majd tényleg el mondja Draconak, de az első ilyen fenyegetésnél sem tettem meg amit kért, és nem mondta el neki. Szóval akkor miért tenném meg azt, amire kér? Szegény kicsit bolond.
Apropó Halálfaló. Draconak még mindig nem mondtam el. Most egyszerűen olyan szép minden. Jól érzem magam vele és nem akarom elrontani a közös pillanatainkat. Viszont mostmár el kéne neki mondanom, mert akárhogy is próbálkozok, az agyam rögzítette ezt a tényt, és nem hagy nyugodni. Akármikor lehunyom a szemem mindig előbukkan a gondolat és ez miatt iszonyatosan ideges leszek!
A nyár utolsó hónapjában sikerült el jutnom a Weasley családhoz. Jelenleg is itt vagyok Dracoval együtt. Draco ugyan nem örült annak, hogy két hétig a Weasley családdal lesz, de miattam eljött. Úgy szeretem! Molly nagyon örült nekem is és Draconak is. Arthur úgy szint. Ron már megszokta, hogy nem egyedül megyek, szóval nem tudom, hogy örül-e Draconak, de ha nem, akkor is muszáj elviselnie. Fred és George annyira boldogok voltak mikor megláttak engem, hogy felkaptak és elkezdtek dobálni amit Draco(?!) le fényképezett. Ginnyvel kibeszéltük a fiúkat. Vagyis inkább Ginny beszélte ki Harryt, hogy miért nem veszi végre észre őt. Hát én erre csak annyit mondtam, hogy megnyugodhat, mert Harry tökéletesen észre vette. Nem hazudtam neki, tényleg így van. Haza jött Charlie is aminek én nem örültem, de a többiek igen. Mióta itt van ő is velünk, azóta konkrétan matricaként viselkedek és Dracora tapadtam. Mindig az jut az eszembe, hogy Charlie milyen bunkó volt azon az estén.
