- Szóval szeretnéd majd megkérni a kezemet. Be tartod az ígéretedet?- dőltem a mellkasára. Halkan felkuncogtam mire Draco megforgatta a szemét.
- Ne éld bele magad annyira, Denem. Még semmi sem biztos. Attól függ, hogy jól viselkedsz-e.- simogatni...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Tegnap nem maradt a szobánkban Draco, mivel ugye csak barátok vagyunk.. szóval vissza ment a saját szobájába. Nem tudom, hogy mi legyen. Egyfolytában azon a főzeten agyalok amit Piton mondott. Kell nekem az? Vajon jobb lenne? El kellene felejtenem őt? Nem tudom, hogy ezt kivel tudnám megbeszélni, mert ha Livvel beszélek ezzel kapcsolatosan, akkor biztos, hogy azt mondja, hogy ne fogadjam el a főzetet mert, hogy az élet szép, és Draco is milyen kedves.. aztán ott van Stella. Stellában nem vagyok biztos. Mármint, hogy mit mondana nekem. Talán vele kéne beszélnem.
Reggel felkeltem, felöltöztem.. szokásos. Egy fekete hosszú nadrágot vettem fel, egy fekete spagettipántos haspólós felsőt és egy fekete cipzáros kardigánt. A egy teli talpú elegáns, mégis a ruhámhoz illő cipőt vettem fel. A hajamat lófarokba kötöttem, majd ki mentem a szobából, és egyenesen a Nagyterembe tartottam.
A diákok háromnegyede már ott reggelizett. Beszélgettek, nevetgéltek, volt olyan aki tanult.. még reggeli közben is.. hogy? Mikor a mi asztalunkhoz néztem, megpillantottam Dracot, aki a szokásos helyén ült.. azaz a mellettem lévő helyen. Aztán persze ott volt Arnold András, Tristan oldalán. Mikor oda értem, Theo éppen magyarázta Livnek, hogy, hogyan egye a zabpelyhet.. Liv figyelmesen hallgatta, Theo pedig lelkesen mondta. Zabini Stella hajába sült tök darabokat rakott, Stella pedig a fejét fogta, és a sült tököket próbálta ki szedegetni a hajából. Draco jót szórakozott Arnold Andráson, aki magára öntötte a fejet.. szegény.
-Sziasztok.- mondtam, majd leültem Draco mellé.
-Bocsi, hogy nem vártunk meg.. csak izé.. éhes voltam.- mondta Liv, én pedig mosolyogva legyintettem.
-Mivel Draco már nem alszik veled, így egy hely most felszabadult.- kezdett bele Tristan. -Alhatok melletted? És akkor Arnold András a matracra tudna feküdni.- mondta, én pedig pislogás nélkül meredtem rá, ahogyan a többiek is.
-Mivan?- kérdeztem, még mindig kiakadva. -Nem aludhatsz mellettem.- ráztam a fejem.
-De miért nem?- kérdezte.
-Henderson!- szólt rá Draco Tristanra. -Mit nem értesz azon, hogy nem?- kérdezte Draco ingerülten.
-Bocsánat.- húzta be a nyakát Tristan.
-Arnold menjen vissza a nyomorult házába. Amúgy is unom, hogy ha kell, ha nem, ő itt van. Nem tartozik hozzánk, kitűnik közülünk.- vonta meg a vállát Draco, és mindenki döbbenten nézett ránk. Egyrészt igaza van, de úgy vettük észre, hogy Tristan nem csak azért foglalkozik Arnold Andrással mert csicskáztatja. Mindig vele van, vagy éppen Arnold András van velünk. Tuti, hogy megkedvelték egymást és már amúgy barátok, csak tagadják.
-Szerintem ez nem volt szép.- mondta Stella. Draco rá nézett egy ,,kit érdekel a véleményed" nézéssel, aztán megfogott egy zöld almát amit feldobott, aztán elkapta, majd beleharapott.
