- Szóval szeretnéd majd megkérni a kezemet. Be tartod az ígéretedet?- dőltem a mellkasára. Halkan felkuncogtam mire Draco megforgatta a szemét.
- Ne éld bele magad annyira, Denem. Még semmi sem biztos. Attól függ, hogy jól viselkedsz-e.- simogatni...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Olyan hajnali fél három lehetett, mikor felébredtem. Kezemmel automatikusan hátra nyúltam, hogy érezzem Dracot, aki azonban nem volt mellettem. Felültem az ágyon, és körbe néztem. Mindenki a helyén aludt. Stella és Zabini egymásba gabalyodva, Liv pedig Theon feküdt. De nem olyan romantikusan, inkább Liv egy kis majomnak látszott, aki ragaszkodik egy faághoz. Cuki volt. Tristan meg hát, a földön levő matracon feküdt. Azon gondolkoztam, hogy simán lehetne hozatni ide még egy ágyat. Helyet csinálunk neki. Pl a sminkes asztalomat, vagy Liv ,,szörnyen jó hangulatban vagyok" szekrényét el lehetne tenni máshova. Liv szekrényéhez csak annyit szólnék, hogy amikor jó a hangulata, a szekrénybe be rak, egy galleont.
Mikor ki néztem az ablakon, minden meg volt fagyva. Ilyen hamar elérkeztünk volna a télhez? A zsúfolt napjaim miatt már arra sincs időm, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Az RBF vizsga, amire minden nap próbálok tanulni, hogy minden a fejemben legyen. Harry titkos különórái, amire megígértem, hogy el megyek.. de azóta sem mentem. Állítólag nagyon sokan vannak ott, és minden nap tanulnak valami újat. Mindenki szereti Harryt, ami igazából nem meglepő. Most megmutatta, hogy nem csak ahhoz ért, hogy bosszantóan mindenkit meg mentsen, hanem ahhoz is, hogy másokat tanítson. Ki hitte volna, hogy mindenhez ért. Egyébként bírom Harryt tényleg, csak néha elég idegesítő..
Szóval vissza térve az időjárásra. Az ablakot egy percre kinyitottam, de azonnal be is csuktam. Nem nagyon emlékszek arra, hogy tegnap is ilyen idő lett volna. Mintha csak egy szál talárban lettem volna az udvaron. Mindegy. A lényeg, hogy borzasztóan hűvös van. A növények le fagytak, a hold fénye pedig nem szűrődik át a rengeteg felhőn. A fák jobbra, balra dőlnek, az ablakok remegnek. Vihar lesz..
Villanyt nem kapcsoltam, nem akartam, hogy a többiek is felkeljenek. A korom sötét szobában tapogatózni kezdtem. El indultam az ablaktól, hogy megkeressem a talárom, ugyanis abban felejtettem a pálcámat. Miután felborítottam egy kisebb komódot (amit nem értek, hogy csináltam), a kislábujjamat be vertem az ágyam sarkába, és végül neki mentem vagy háromszor a falnak, megtaláltam a taláromat és az abban levő pálcámat.
-Lumos.- suttogtam, és a pálcámból egy hatalmas kék fény jött elő. Felkaptam magamra Draco egyik zöld, Mardekáros pulcsiját, és halkan kinyitottam az ajtót majd be csuktam magam után. Hol a fenében lehet Draco? Le mentem a lépcsőn, azt remélve, hogy ott lesz lent. Hát ott is volt. A kandalló be volt gyújtva, aminek a fénye tökéletesen megvilágította az arcát. Oda mentem hozzá, majd le ültem mellé a földre.
-Szia.- köszönt ő először, de nem nézett rám.
-Szia.- mondtam egészen halkan. -Hogy, hogy itt vagy? Miért nem alszol?- kérdeztem, majd közelebb csúsztam hozzá.
-Nem tudok aludni és nem akartalak titeket felébreszteni.- vonta meg a vállát.
-És min gondolkozol?- mosolyogtam, ő pedig olyan furán nézett rám.
