- Szóval szeretnéd majd megkérni a kezemet. Be tartod az ígéretedet?- dőltem a mellkasára. Halkan felkuncogtam mire Draco megforgatta a szemét.
- Ne éld bele magad annyira, Denem. Még semmi sem biztos. Attól függ, hogy jól viselkedsz-e.- simogatni...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Reggel mikor fel ébredtem a fiú teljes teste szinte rajtam volt. Éreztem magamon egyszerre száz tekintetet amit teljesen meg is értek. Viszont Harry tekintete egyáltalán nem olyan volt mint a többieké. A többiek megdöbbenve néztek vissza rám, Harry pedig mérgesen. Mikor le dobtam magamról a fiút Harryékhez siettem.
- Sziasztok.- köszöntem miközben oda futottam hozzájuk
- Szia Abigail, hogy aludtál?- fordult hozzám széles mosollyal Ron.
- Draco karjai közt biztosan egész jót aludt- vágta oda Harry
- Mi?- nézett rám meglepődve Hermione
- Reggel mikor Abi felé pillantottam megláttam, hogy Draco keze Abigailon van, a feje pedig a vállába..- nézett vissza rám Harry
- Nem értem ez miért zavar ennyire- értetlenkedve néztem vissza rájuk.
- Mert Draco csak meg akar fektetni- válaszolta nyugodtan Hermione
- Pontosan- vágta rá egyből Ron.
- Nem hittem volna ezt rólad.- köpködte felém a szavakat Harry
- Én meg nem hittem volna, hogy ilyenek lesztek amiért egymás mellett aludtunk.- lettem egyre idegesebb
- Egymás karjaiba- javított ki Harry
- Tudod mit? Kurvára semmi közöd ahhoz, hogy kivel, mit csinálok.- kiabáltam.
Az asztalon mellettem volt egy kés.. elkezdett mozogni, miközben én Harry szemébe néztem és egyre idegesebb lettem. Majd egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Harry és Hermione között konkrétan 1 centire csapódott a mögöttük lévő falba.
- Ezt mégis... ezt hogy?- nézett rám Harry megíjedve
- Hozzá sem értél. Nem értem mi történt- mondta Hermione
- Mi volt ez Abigail?- kérdezte Ron. Én pedig csak bámultam vissza rájuk, mintha meg sem hallottam volna amit mondtak. -Én azt hiszem.. nekem most.. mennem kell- dadogtam
Sietősen fel mentem a szobámba és vettem egy fürdőt. Majd le mentem a nagy terembe regglizni. A reggeli a szokásos módon telt el. Liv egyfolytában mondta a hülyeségeit amikhez ma különösen nem volt semmi kedvem.. Csak ültem szótlanul, és néztem az üres tányérom.
- Megint nem eszel.- szólt hozzám Zabini
- Zabini, most nincs kedvem beszélgetni. Ne haragudj- néztem fel rá majd egy szomorú mosolyt erőltettem az arcomra
- Pedig muszáj lesz enned. Nem adom fel- próbált megnevettetni. Bevallom azért kicsit elmosolyodtam mikor a tányéromba rakott egy kiló palacsintát. - Szeretném ha megennél belőle legalább egyet.- simította meg a karomat.
