Megint eljön lassan az évnek az a napja,
Ami a lelkemet sokféleképp meghatja,
Néha.
Volt, hogy egyedül itthon sírva,
Máskor egy nőnél vígadva,
Töltöttem.
Volt, hogy akkor csörgött búsan a telefon,
Máskor én hagytam nyomot a nyakadon,
Már nem.
A karácsonyt eddig nagyon szerettem,
Most nem tudom mi lesz, hogy egyedül lettem,
Semmi.
Adni sokkal jobban szeretek mint kapni,
Úgy tudok igazán a lelkedre hatni,
Késő.
Félek, mert a szeretetről szól ez az ünnep,
De idén úgy érzem rossz gondolatok jönnek,
Megint.
Azért ajándékokon sokat gondolkozok így is,
Hogy megháláljak nekik mindent mégis.
Köszönöm.
Más lesz ez a karácsony én érzem,
De ha hó sem lesz, azt hiszem nekem végem.
Szeretlek.
