néha van, hogy valakit megismersz
és csak léteztek egymás mellett
de ha látlak köszönsz, mindig felismersz
még ismeretlenül is segítettél akkor
mikor elbasztam mindent
és a telefonodról hívtam őt vagy hatszor
volt hogy nem volt kedvem hozzád
néha nem mondtam el mindent
valamiért mégis kerestél és hoztad a formád
bíztál bennem és sok cigit elszívtunk
sokszor nem értettem miért
de a problémáinkkal mindig megvívtunk
utólag látom, hogy talán építettem egy kis falat
lehet nem is látszott de ott volt
azóta viszont teljesen lejött a számról a lakat
idő kellett ahhoz hogy megismerjelek igazán
sajnálom is hogy nem kerestelek annyit
s hogy mikor kerestél, aludtam az álmok igazát
sokszor érzem hogy velem más vagy
nem ítélkezel, elengeded magad
boldogabbnak tűntél és tűnsz is ha velem vagy
mindig meglepődök hogy sosem mész haza
mikor 5 üveg után is ott vagyunk
és reggel hatkor is csak annyit mondasz: laza
mikor azt hiszem hogy már eleged van belőlem
mert 24-szer ment körbe a mutató
új kalandra hívsz, a válaszom pedig: felőlem
de néha nem mutatom ki teljesen hogy várom
hogy megint beszélgessünk
talán csak azért, hogy ne lásd a magányom
én sem tudom miért de különleges vagy nekem
az elmúlt időszakom boldogságát
nagyon nagy részt főleg neked köszönhetem
sokszínű vagy, egy igazi rejtély igazából
komoly is de néha mégsem
bár ez még messze áll az igazságtól
néha van hogy isten a kezét nyújtja felénk
a válasz egy műanyag távirányító
ebből látszik hogy az alkohol nem kár belénk
amennyire szar volt most pont annyira jó is
ez az egész elbaszott október-november
és éreztem azt ami kellett: a szeretet dózist
bármiért is van ez az egész köztünk most
bontom a rímet, máshogy nem jó: Töhötöm
nem tudom elmondani mennyire köszönöm
