Eltelt 52 nap, és most jutott eszembe hogy számotvessek az egésszel helyzettel.
Ez most nem egy vers lesz csak amolyan szösszenet a gondolataimról, érzéseimről, mert azt gondolom, hogy fontos ezeket is dokumentálni.
Nyilván számokban nem mérhető az állapotom mióta szakítottál, de ha akkor megkértek volna, hogy egy 10-es skálán értékeljem az állapotom, egy szolid 0-át adtam volna rá. Minden nap inverz volt. Mikor felkeltem a valóság tűnt álomnak, mikor lefeküdtem, az álom volt valós (mert veled álmodtam Maya). Hetekig gyűlöltem aludni, rettegtem a magányos éjjelektől. Ezt sokszor kibackeltem azzal hogy azokkal voltam akiket igazán szeretek, hajnalig boroztunk, Negrában voltunk, koncertre mentünk, moziztunk, hajnalig buliztunk az Instantban, és mindaddig amig haza nem értem, azt éreztrm hogy ilyen jól soha nem voltam. Szabad voltam, kitörtem kicsit az egy hónapja egyre jobban nyomasztó szürke, sőt fekete énemből.
Aztán rájöttem, hogy igazából ezzel nem oldok meg semmit, csak elnyomom magamban az érzést. Elkezdtem otthon összeszedni a holmijaidat, leszedtem a képeinket és eltaktam egy dobozba. És nagyon sokat sírtam, sőt még most is sírok kb heti egyszer ha eszembejutsz. De mostmár mosolygok közben. Szépen lassan helyreteszem magam, nem akarok sietni. Közben baszogatnak hogy kéne nekem valaki, mindenki sokkal jobban tudja mit kéne csinálnom és elegem lett belőle kicsit.
De hogy ne csak a rosszra koncentráljak, az egész dologból egy hatalmas nagy oriasi pozitivum az az, hogy közelebb kerültem valakihez akit már régóta ismerek, csak eddig valahogy nem engedtem őt közel, legalábbis szerintem inkabb rajtam mult a dolog semmint rajta. És nem tudom megmondani, hogy miért, de nagyon boldog vagyok, hogy így alakult.
Újra elkezdtem edzeni, és bár többet kellene sokkal, kibaszott jó érzés. Kicsit gardróbot is váltottam, vettem pár inget, cipőt, kezdem megtalálni a stílusom. Bár érdekes, hogy Te mondtad mindig hogy imádod ezt a stilusom, megis egy szakitas kellett hozzá, hogy megtaláljam? Isten útjai kifürkészhetetlenek I guess.
Amúgy visszatérve a pontozásra még a szöveg elejéről: most szerintem egy stabil 9/10 vagyok hála égnek, de rosszabb napokon is csak max 7/10-ig megy le szerintem, szóval fasza minden.
Szóval összességében ez most ilyen kis boldog hangvételű cucc lett, így is érzem magam jelenleg, már csak azt a tátongó űrt tölthetné be valaki. És biztos is vagyok benne, hogy valaki be fogja.
Vannak is emberek akik betölthetnék, de ezekre (sajnos vagy nem sajnos) szerintem nem fog sor kerülni, aztán majd az élet úgyis úgy alakul ahogyan.
2021.11.21.
