Hogyan tudnám kifejezni azt, mit érzek,
Mikor nem találom a szavakat és csak nézek.
Felidéz egy érzést, egy állapotot,
Ezt érzem én is, de mégsem,
Nem tudok mondani rá cáfolatot.
Csak olvasom a verseket, új ez még nekem,
Közben a fejemben millió gondolat lebeg.
Millió gondolat plusz mégegyszer annyi:
Ezek már két fej kétszer annyi gondolatai,
Nem tudnak egyszerűen nyugodni hagyni.
Egész nap csak érzem, hogy írnom kellene,
Ez csak a jéghegy csúcsa, elmerülnék benne,
Mármint a versírásban, de lehet hogy másban?
Megint a válaszokat keresem,
Reggeltől estig, és úgy tűnik teljesen hiában.
Millió gondolat: pénz, kocsi, szerelem, barátok,
Lassan az egész összemosódik mint egy átok.
Egy dolog éltet nagyon nagyon mostanában,
Csak tudnám már fejben összerakni mi az...
Mert ez a dolog a legértékesebb a világban.
Értékes, mert ettől leszek jobban,
Így tudok segíteni akkor ha gond van,
Értékes, mert ettől leszek csak igazán magam,
Mégsem tudom; addig is maradok a verseknél,
S ha meglelem, nem lesz már száraz az ajkam.
