Only A Little Butterfly

12.rész

Lauren szemszöge:

Reggel úgy keltem fel, hogy az emeleti szobában feküdtem a kanapén a telefonommal a kezemben. Az íróasztal televolt papírokkal. Egész este azon voltam, hogy valami nyomra jussak Ty-al kapcsolatban. De még mindig semmi. Fogtam magam, feltápászkodtam és elindultam a fürdőszoba irányába. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a táskámhoz siettem. Kivettem belőle azt a pisztolyt, amit Lucytól kaptam. Fogtam és bezártam a széfbe, amit a szekrényben tartok. Ez most úgy sem kell. Felkaptam egy egyszerű boltba járós szettet, majd kisétáltam a buszmegállóba. A busz pont akkor jött, mikor kiértem. A városi bevásárlóközpont irányába utaztam. Vennem kell egy új göncöt, mert már nagyon unom a többit. Amint odaértem válogatni kezdtem. Valami egyszerű ruhát kerestem, ami illik hozzám. Valami dögöset. Találtam is egy vörös testhez simuló egyberuhát ami térdig érő volt. Nézegettem magam a tükörben.

-Ez nem az igazi. - mondtam, miközben a próbafülkében nézegettem a ruhát magamon.

Ezzel a lendülettel visszavettem a saját ruhám, majd megfordultam és elhúztam a függönyt.

-Camila!?

-Lauren!

-Hát te mit keresel itt? - kérdeztem tőle, miközben láttam, ahogyan a lány válogatja a ruhákat az akasztóról.

-Én itt dolgozom pár napja. - mondta a lány teljesen meglepődötten. - És te mit keresel itt?

-Én épp egy hozzám illő ruhát keresek. Egyelőre ezt találtam csak, de nem áll valami jól. - nyújtottam Camila felé a ruhát, aki elvette tőlem majd megnézte eltartva magától.

-Várj csak! - mondta Camila, majd sarkon fordult és elment és egy másik ruhával a kezében tért vissza. -Ezt próbáld fel. Pont az imént jött be ez az áru. Gondoltam neked biztosan jól állna.

Őszintén kicsit zavarba jöttem de elvettem a ruhát és bementem a próbafülkébe. Camila a függöny előtt várt. A dolgok olyan gyorsan történtek, hogy fel sem bírtam fogni, hogy ez a valóság. Tényleg Camilával beszéltem most? Miért nem haragszom rá? Annyira összezavarodtam. Felvettem a ruhát, de nem értem el a cipzárt a hátamon.

-Camz segítenél? - kérdeztem meg a lányt miközben elhúztam a függönyt.

Camila bejött hozzám, majd a szájához kapott.

-Úr isten. Ez gyönyörűen áll rajtad. Sokkal szebb vagy benne, mint amilyennek képzeltelek. - mondta, majd hátat fordítottam neki.

Camila megfogta a derekam és elfordított. Megcsípte a ruha alját. Megfogta a cipzárt, majd óvatosan felhúzta. A keze közben végigcirógatta a hátam, amitől eléggé levert a víz. Hátradobtam a hajam és csak néztem a fekete egyberuhát, ami tényleg tökéletesen állt rajtam. Kiemelte a formámat. Éppen annyit mutatott, amennyit kell. Beleszerettem.

-Ezt mindenképp megveszem. Köszönöm Camz.

-Nincsmit Lauren. Illetve annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom amit tettem. Azért fizettem le az orvost, hogy közelebb kerülhessek...

-Camila felejtsük el. Nem haragszom. Viszont most dolgoznod kell. Szóval menj szépen vissza. Viszont előtte annyi kérdésem lenne, hogy kapható vagy-e a mai nap egy kávéra munka után? - mondtam miközben hátat fordítottam camilának aki segített lehúzni a cipzárt hátul.

-Szívesen kávézom veled Lauren. - mondta a lány bevörösödött arccal és félénk mosollyal az arcán.

-Akkor 6-kor itt találkozunk a bejárat előtt. - mondtam, miközben a lány kisétált a fülkéből.