Only A Little Butterfly

4.rész

Dinah szemszöge:

Ahogy elhajtott a mentőautó összeszedtük a biciklit és magunkat, majd elindultunk.

-Látjátok, ezért nem járok biciklivel. Plusz imádom az egyberuhákat is, amikben nem lehetne biciklizni. –osztottam a lányoknak.

-Nálam ugyanez. –mondta Mani felháborodva

-Nekem mondjátok? Tök nehéz biciklit szerezni ilyen rövid lábakkal. –mutatott végig magán Ally.

-Így szeretünk!

-Szép lenne, ha nem. –mondta Ally komoly arccal.

-Egyébként. Már tudom, hogyan rendezzük el a biciklit. –váltott témát Mani- Apu ismer valakit, aki megjavíthatja szerintem még olcsón is. Végülis nincs sok baja. Csak a pedált kell kicserélni meg talán a kerekeket.

-Okés, akkor dobjuk el gyorsan szerelőhöz és menjünk el busszal bevásárolni, mert muszáj valamit venni Launak, meg persze magamnak. –jelentettem ki önelégülten, miközben a hajamat dobáltam.

Miután elvittük a biciklit, felültünk a buszra és nem sokkal később az áruházhoz értünk. Utunk először a ruhaboltokba vezetett, mint általában. Közben Laurennel is beszéltünk, hogy minden rendben van-e velük. Átmentünk egy élelmiszerüzletbe. Vittünk magunkkal bevásárlókocsit.

-Mit csinálsz te 5 éves? –kérdezte Mani nevetve miután beültem a kocsiba.

-Hát nem látod? Jól érzem magam.

-Végülis jó. Legalább nem rinyálsz, hogy kitörte a cipő a lábad. –nevetett Mani Allyvel párhuzamban.

-MII? Nem is szoktam rinyálni.

Maniék végigtoltak az egész bolton az italos részlegig. Közben egy néni nagyon nézett minket, ezért mosolyogva integettem neki, de elkapta a fejét. Milyen komoly emberek vannak. Viszont a végén már ki kellett szállnom, mert Ally direkt hozzám vágta a csipszes zacskókat gonosz nevetése kíséretében, plusz a pia sem fért el. Megtelt a kosár. A kasszás fiú elég komor fejjel nézett minket, amikor odagurultunk, ezért fizetés után szép napot kívántam neki, de nem hatott semmit. Amikor kiértünk, a sok cucc miatt taxit hívtunk és azzal mentünk haza.

Normani szemszöge:

Borzalmas volt ennyi cuccot felcipelni a lakásba, de enyhítette a fájdalmat az, ahogy Dinah szerencsétlenkedett előttem a szatyrokkal.

-Menjél már! –lóbáltam seggbe az egyik zacskóval.

-Na már, ne molesztálj!

-A zacskó volt. –védekeztem.

-Hogyne. –sietett az emeletre Dinah.

Mikor felértünk az emeletre és mindent elpakoltunk, le is dobtuk magunkat az ágyra.

-Ahh, Köszönöm istenem! –Nyögte ki magából Ally az élet fájdalmait és szétterült az ágyon.

-Allysus leszállt a földre. –súgtam oda Dinah-nak, amin mindketten röhögni kezdtünk.

-Hallottam! -vágta rá az apró lány.

Este még felpróbáltuk a ruhákat, amiket vettünk. Hazaengedtük Ty haverjait és csináltunk magunknak vízipipát epres kaviccsal. Megszólalt Dinah telefonja. Lauren írt neki egy üzenetet.

Lauren: Bent maradtam Camilával a kórházban, ne várjatok haza. Már be is aludt szegény.

Dinah: Vigyázz Camilára Laur! Mi már hazaértünk és be is vásároltunk holnapra!

Lauren: Ami azt illeti szerintem át kéne tenni a bulit más időpontra. Mondjuk szombatra. Itt szeretnék vele maradni. Nyugi, szólok mindenkinek, akit elhívtam, hogy változott a terv.

Dinah: Nemár! Ezért vásároltunk be? Amúgy mi van Ty-al? Nem láttam, amióta elment.

Lauren: Szerintem ne foglalkozzatok vele. Biztos a haverjaival van. Egyébként utánatok felhívott és teljesen meg van őrülve. Nem tudom, hogy mit művel mostanában, de érzem, hogy valami nem stimmel vele. Eddig is füvezett, de soha nem viselkedett ilyen furán. Itt valami más áll a háttérben.

Dinah: Majd mi kiderítjük. Legközelebb megfigyeljük, mit csinál. Te meg vigyázz magadra és Camilára. Jóéjszakát. Szia.

Lauren: Az egy jó ötlet! Ti is vigyázzatok magatokra! Jóéjt.

Lauren szemszöge:

Egész este fent voltam és a szülinapomat próbáltam újratervezni. Valakinek jó volt, valakinek rossz a szombati nap. Elvileg olyan 120 ember lesz összesen. A poén kedvéért rendeltem az udvarra ugrálóvárat meg egy olcsó DJ-t is ismertség alapján. Miután végeztem az üzenetek írkálásával, már kezdett kint világos lenni. Olyan két órára bealudtam, aztán a madarak csipogására ébredtem. Nem tudtam, mihez kezdjek addig, mivel senki sem volt fent ilyen korán, én meg nem voltam álmos, úgyhogy elmentem a non-stop büfébe venni valami kaját magamnak.

-Jóreggelt!? –szóltam be a büfébe bizonytalanul.

-Igen? Ittvagyok, tessék!? –szólt ki egy néni a sarokból, aki bizonyára rejtvényfejtés közben aludhatott el.

-Szeretnék egy pizzás csigát meg egy fél literes ásványvizet!

-Máris adom! Tessék! Még valamit?

-Ami azt illeti... még egy banános csokit is szeretnék!

-Rendben. 4$ lesz!

Kifizettem és csendben belopóztam Camilához, nehogy felébredjen és odatettem az éjjeli szekrényére a csokit. Utána otthagytam a kórházat a szülinapom tervezése miatt. ,8-kor hagytam egy üzenetet Camilának.

Lauren: Jóreggelt! Hagytam egy kis ajándékot neked, remélem észrevetted. Egyébként nagyon aranyosan alszol, csak egy kicsit folyik a nyálad!

1 óra elteltével pittyent a telefonom.

Camila: Neked is! Úristen imádom a banános csokit. Meg a banánt. Meg mindent, ami banános. Várj. Nem is folyik a nyálam! Egyébként köszönöm.

Lauren: Csak vicceltem, nyugi! Hát, akkor pont eltaláltam, hogy mit szeretsz. Nemsokára megyek vissza, csak el kell rendeznem pár dolgot a szülinapommal kapcsolatban.

Camila: Mikor lesz a szülinapod?

Lauren: Ma van.

Camila: Ma? Jajj, Boldog Szülinapot! És mit rendezel?

Lauren: Köszönöm! Szombaton lesz buli, de amúgy ma lenne, csak szeretnék veled bent maradni a kórházban, ezért át tettük. Ha szeretnél, és persze tudsz is jönni, téged is szívesen várlak!

Camila: Ki nem hagynám!

Camila szemszöge:

Úristen, ma van a szülinapja és szombaton lesz buli? És elhívott. Ilyen lábbal nehéz lenne buliznom. Majd szombatra kitalálom, mit szeretnék neki és elküldöm anyut a boltba. Én viszont nemtudom milyen ajándéknak örülne. Ezen még gondolkodnom kell. Lehet, megkérdezem a barátnőit... NEM! Rájöttem.

_______________________

Ahogy ígértem, itt a 4. rész is :3 Köszönöm, aki olvassa! ×o×o