~Ízelítő~
Lauren és barátai egy szülinapi bulit szerveznek, majd elindulnak a beszerzési körútra. Lauren barátja, Ty elég csúnya dolgokat művel, aminek következtében baleset történik. Lauren még nem tudja, de itt kezdődik életének a legizgalmasabb s...
Hangos üvegcsörömpölésre keltem. Felültem az ágyon a szememet dörzsölve, majd a gipszemet kezdtem szugerálni a lábamon. Mit meg nem teszek érte. Felálltam, majd lebattyogtam a hangok irányába, amik az udvarról jöttek.
-Jó reggelt Camzi! - futott felém Lauren majd szoros ölelésbe húzott.
Már korán reggel ilyen tökéletesen néz ki. És az édes illata olyan vonzó.
-Nekedis Lolo! - öleltem vissza.
-Olyan édes a reggeli arcod és hajad.
-Ne is mondd, megyek és rendbe is hozom magam.
-Nekem így is tetszel!
Zavarba jöttem és felsiettem öltözködni. Az a rohadt gipsz lehetetlenné tette a normális nadrágaim használatát. Ezután lementem a többiekhez majd elköszöntem.
-Hova mész Mila? - kérdezte Ally a konyhából.
-Csak hazaugrom pár ruháért. Busszal megyek. 1 órán belül ittvagyok! - ezzel kiléptem az ajtón.
Ally szemszöge:
Furcsállottam, hogy Camila ilyen gyorsan elviharzott. De kihasználtam az alkalmat és félrehívtam a lányokat beszélni. A benti kanapéra ültünk.
-Először is, szeretném tisztázni még a mai teendőket. Másodjára pedig Camiláról szeretnék beszélni.
-Most hol van Camila? - kérdezte Lauren kétségbeesetten
-Ne aggódj csak hazament, aztmondta 1 órán belül ittlesz. Viszont nektek nem olyan furcsa valami miatt? Olyan mintha nem mondana el valamit vagy nemtudom.
Lauren elpirult.
-Igazából szerintem nem csak ő nem mond el valamit. - nézett a földre.
-Na miaz? Bökd ki! - kérdezte Mani.
-Azthiszem nekem ez új. Camilára nem úgy tekintek, mint rátok. Vagyis. Nagyon is beleillik a bandánkba. Mintha ő egy hiányzó kerék lett volna. Igaz nemtudom minek van 5 kereke. - nevetett zavarában, miközben a elkerekedett szemekkel vártuk, hogy mit szeretne mondani. - Azthiszem tetszik nekem. Ty-ra nem is gondolok azóta, hogy csalódást okozott. De ez a lány megijeszt. A jó értelemben. - majd hosszas csend következett.
-Ezzel mit szeretnél mondani? - noszogattam Laurent.
-Azthiszem szerelmes lettem belé. Utoljára Lucy iránt éreztem ilyet, de arra azthittem, hogy csak a kíváncsiság volt. A lényeg, hogy bármit mond nekem Camila, örömmel hallgatom. Vonzódom hozzá. Szeretnék rá vigyázni. Remélem, hogy ezek az érzések kölcsönösek. Elég kínos lenne, ha ez az egész egyoldalú lenne és csak én képzelek bele sokat. Néha olyan kétértelmű jeleket küld.
-Biztos csak meg van ijedve. - mondta Dinah. - Beszéltetek már az előző kapcsolataitokról?
-Én beszéltem neki Ty-ról. Ő nem beszélt még a kapcsolatairól.
-Lehet, hogy rossz tapasztalata volt. - ötleteltem.
-Mert az is.... Nem vagyok hetero! - realizálta Lauren.
Hatalmas vigyorral ültük körbe a lányt, majd csoportos ölelés következett. Dinah leteperte a fotelon Lauren-t.
-Gyere adj egy csókot Lolo. - csikizte meg a lányt, aki szinte már röfögve röhögött.
-Dinah ne! Nem!
-Képzeld el, hogy Camila vagyok! Akkor biztos menni fog.
Én és Mani szinte fetrengtünk a röhögéstől. Majd mikor kifáradtunk leültünk mindannyian Lauren mellé.
-Akárkit szeretsz sem fog változtatni azon, hogy szinte a hugomnak tekintelek téged. - mondtam neki őszintén. - Most viszont szedjétek össze magatokat és azonnal tegyük buli hangulatúvá ezt a helyet!
Felpattantuk mindannyian és őrült pakolásba kezdtünk. Kint már televolt a sátor alatti asztal mindenfélével. Sütik, ropogtatnivalók, poharak, tányérak, evőeszközök. Mini bárpult italhűtővel, persze tele italokkal. A sarkon pont fordult be a dj, akit rendeltünk. Hatalmas sikítással fogadtuk és egy pohár itallal.
Camila szemszöge:
Kicsit szégyelltem magam, hogy ilyen hamar eljöttem onnan. Csak már bennem volt, hogy mit csinálok? Úgyérzem magamnak is hazudok. Hosszasan gondolkodtam a busz egyik hátsó ülésén, miközben anyukámék felé tartottam. Hangosan hallgattam a zenét, hogy elnyomjam a gondolataim, amíg oda nem érek.
-Szia Camila! Hát te? Nem is mondtad, hogy jössz. - lepődött meg anyukám, Sinu.
-Milaaaa! - sietett hozzám Sofi. - Miért nem jöttél tegnap?
Kifakadtam. Könnyek kezdték áztatni az arcom.
-Sajnálom hugi! Igérem bepótoljuk. Majd elmegyünk hétvégén együtt, ahova csak szeretnéd.
-Mi a baj? - kérdezte anyukám.
-Ezért jöttem. Szeretnék veled négyszemközt beszélni. - fogtam meg a kezét, majd behúztam a szobába.
-Mesélj lányom, mi nyomja a lelked.
Egy hosszú csend után mesélésbe kezdtem.
-Látod én mondtam, hogy ez nem túl jó ötlet. De legalább tanultál a hibádból. Menj mondd el Laurennek, kérj tőle bocsánatot és zárjátok ezt az egészet le. - mondta anyu miközben a mellkasán sírtam és ő simogatta a fejem. - Kapd össze magad. Vegyél fel valami szép rucit és indulj vissza hozzájuk. A tegnapit meg majd bepótoljuk.
Felálltunk és megköszöntem az anyukámnak, hogy ő legjobb barátnőm, anyukám és a lelkitársam is egyben, akinek bármit el lehet mondani. A fürdőszobába siettem. Lemostam az arcomról a könnyeket, majd átöltöztem és nagy sminkelésbe kezdtem. Legalább ez eltakarja a feldagadt szemem. Mikor kész lettem megpusziltam apukám, Alejandro-t, miközben a gitárját hangolta.
-Szeretlek apu!
-Én is téged kincsem! - mosolygott rám, majd felállt és bolondosan gitározni kezdett nekem, amitől akaratlanul is jobb kedvem lett.
Megöleltem hátulról Sofi-t míg játszott, majd felálltam és elköszöntem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
_
___________________________________
Itt a folytatás, amit igértem. A mai napon még várható a következő rész is, mivel ezt a részt kettébontottam a könnyebb olvasás érdekében. Vélemények, kritika jöhet kommentben. Köszönöm, ha olvastad! ❤️
