Only A Little Butterfly

5.rész

Camila szemszöge:

Már tudom, hogy mit veszek neki szülinapjára. Van egy fekete, gumis karkötőm, amit 5 éve vettem magamnak, de azóta is mindig hordom, bárhová megyek. Lehet használni hajguminak is. Szerintem Lauren stílusához nagyon illene egy ilyen karkötő. Belül azt érzem és akarom, hogy emlékezzen rám. Nem csak egy lány akarok lenni, akit elütött. Hanem egy lány, akit nem véletlenül ismert meg. Ezt érzem belül.

Ally szemszöge:

Nekem semmi bajom nem volt Ty-al. Szerettem őket együtt és örültem is, hogy Laurennel boldogok. De Lau-nak igaza van. Valami nem stimmel vele mostanában. Túl sokszor füvezik. Laurennel sem úgy bánik, mint ahogyan egy kapcsolatban kéne. Ráadásul ez az incidens most megerősítette a haragomat felé. Miatta ütöttük el szegény lányt és annyi nem volt benne, hogy segítsen, ráadásul le is lépett. Azóta hogy Laurennel telefonált semmit sem hallottam felőle.

-Kiderítjük, hogy miben mesterkedik! -tettem fel a mutatóujjam a levegőbe.

-Ally, még csak hajnali 9 óra. Muszáj hangosan gondolkodnod? -nyöszörgött Mani párnával az arcában.

-Nem Mani. Ez most fontos! Ki kell derítenünk, mi történik Ty-al. És ezt Laurenért tesszük.

-Legalább hadd szedjük össze magunkat. Nem vagyok szuperhős. -mondta Dinah, miközben épp a takarójából próbált kiszabadulni.

-Igyekezzetek.

Felugrottam és a fürdőbe siettem hajat vasalni. Kisminkeltem magam és azt a cuki piros miniszoknyát vettem fel a fehér, mintás pólóval, amit tegnap vettünk.

-Mehetünk! -törtem ki a fürdőből és felvonultam a lányoknak a szoba közepén.

-Wow! Igazán Ally-s. -ámult Mani, miközben forogtam neki párat az új ruhámban.

-És ti készen vagytok?

-Már csak egy kis szempillaspirál... -mondta Dinah a sarokból egy kis tükörrel a kezében.

-Komolyan Dinah? Itt öregszünk meg. -sóhajtozott Mani.

-Csak ti. Én fiatal maradok és szexi. -legyezgetett maga felé és elpakolta a sminkes cuccát.

-Indulhatunk! -Jelentettem ki és előkaptam a telefonom.

Keresgéltem a névjegyzékek között, hogy felhívjam Ty haverjait, hogy "mi újság velük". Amint felvették rájöttem, hogy épp aludtak. Ty nem volt velük. Akkor mégis hol lehetett? Megtudtuk a fiúktól, hogy mostanában egy elhagyatott városrész felé járkál, ahol 3 másik haverja lakik, akiket nem ismerünk. Ennyit tudtak segíteni. A lányokkal elmentünk Dinah anyukájához, aki egy utcával arréb lakott és elkértük a szürke Suzukiját. Dinah vezetett.

-Akkor merre is kell mennünk? -kérdezte Dinah miközben beszálltunk és beindította a kocsit.

-Ide. -mutattam a hátsó ülésről a Google maps-et a lányoknak.

-Az nincs messze... Indulhatunk! -szólt Mani az anyós ülésről és egy mozdulattal becsatolta magát.

Camila szemszöge:

Miután befaltam a csokit, amit Laurentől kaptam, visszaaludtam pár órára. Alvásomat megzavarta egy hang.

-Milaaa! -rontott be a kórterembe egy vékony hang.

-Igen? -kérdeztem álmos fejjel, szememet dörzsölve, miközben felültem.

-Szia Mila!

-Sofi? Hát te? -kérdeztem meglepődötten, miközben a pici copfos lány az ágyamhoz jött és átkarolta a nyakam.