Only A Little Butterfly

3.rész

Lauren szemszöge:

Őszintén szólva elég idegesen vártam a fejleményeket. Kétes érzelmek voltak bennem. Azt akartam, hogy minél előbb felépülhessen, viszont egy részem pedig azon reménykedett, hogy minél többet találkozhassak vele. Meg kéne mondanom neki, hogy szimpatikus de túl gyors lenne és értelmetlen. Az orvos közeledett felém majd közölte;

-Nincsenek jó híreink... A lány elég csúnyán eltörte a bokáját. Mindenképpen bent kell tartanunk pár napig, amíg kezeljük és a kivizsgálások folynak. A szülei telefonszámát esetleg tudod? –kérdezte a kopasz doktor.

-Nem sajnos, ami azt illeti én csak az utcán találkoztam vele, amikor a baleset történt. –túrtam idegesen a hajamba.

-Akkor, majd ha végeztek a kivizsgálásával, felhívjuk a szüleit.

Ettől a mondattól kicsit megijedtem. Mi lesz, ha bejönnek a szülei és Camila elmondja nekik az igazságot? Utálni fognak. A doktor úr visszament én pedig gyorsan telefonáltam a lányoknak.

-Sziasztok! Köszi mindent! Mikorra lesz kész a bicikli?

-Szia Laur! Elvileg péntek-szombatra készen van. És tök olcsón megjavítják, mert Mani apja ismeri a szerelőt. –mondta Ally lelkesen a telefonba.

-Na, az szuper! Lehet, akkor egyből vissza is adhatjuk neki, ha felépül. És végül elmentetek bevásárolni?

-Persze, még mindig itt vagyunk! Mi újság Camilával? –kérdezték.

-Hát eltört a bokája, amire számíthattunk. Elvileg bent tartják 1-2 napig kivizsgálások miatt, aztán attól függ, hogy kell-e maradnia még.

-Jobbulást kívánunk neki! Ha kész a bicikli, együtt bemegyünk őt meglátogatni. Viszont most le kell tennünk, mert éppen sorban állunk. Szia Lau! Szeretünk!

-Rendben. Én is titeket. Sziasztok! –köszöntem el tőlük egy széles mosollyal az arcomon.

Szinte 2 perc sem telt el azóta, hogy letettem a telefont, máris megszólalt. Ty volt az.

-Igen?

-HOL VAGY? Miért nem vagy itthon? Fogadni mernék rá, hogy valami faszságot művelsz épp.

-Te teljesen hülye vagy? Már megint elszívtad az agyad? Kórházban vagyok Camilával, ami igazából a te dolgod lenne, de örülök, hogy nem a te idióta fejedet kell néznie.

-Ja, én is ezt mondanám. Ha nem vagy itthon 20 perc múlva...

-Mi lesz? Tán megversz?

-...

Letette a telefont, ami nem nagyon hatott meg. Nem is foglalkoztam vele, mert nem ez volt az első alkalom, hogy mindenre és mindenkire féltékeny. Végre áttolták Camilát a saját kórtermébe. Bementem hozzá miután az orvosok kijöttek.

-Hogy vagy? –léptem be hozzá hátra tett kézzel és egy félénk mosollyal az arcomon.

-Egy szörnyen nehéz gipszet kaptam az eltört lábamra. Azon kívül minden rendben. És te?

-Telefonáltam a lányokkal és elrendezték a biciklidet. Egyébként leülhetek? –sétáltam oda az ágya mellé.

-Ja, persze, persze! Nyugodtan. –tapogatózott az ágyon, helyet csinálva.

-Elférek, nyugi! –ültem le mellé- Szóval bent tartanak még pár napig?

-Igen, sajnos.

-Ohh, most jut eszembe! Beszéltél már a szüleiddel?

-A doktor úr elkérte anyukám számát és felhívta. Beszéltem vele én is.

-És elmondtad neki, hogy mi volt valójában!? –pattantak ki szemeim.

-Elmondtam, amikor nem figyeltek az orvosok, de egyáltalán nem haragszik rád. Mondta, hogy ilyesmi mindenkivel megesik. Persze még nyugtattam is közben, hogy nem tehetsz róla.. meg ilyenek. –mosolygott zavarodottan.

-De akkor is aggódom, mit mond majd nekem személyesen, ha találkozunk?

-Nyugi! Anyukám egy tündéri nő. Nem bántana soha, senkit. –szorított rá a kezemre mélyen a szemembe nézve.

Ettől teljesen lefagytam. Csak a kezünket szugeráltam idegességemben. Nem sikerült eddig még senkinek se ennyire összezavarnia. Úgy éreztem direkt csinálja, ezért muszáj voltam viszonozni valamivel.

Camila szemszöge:

Ott ült mellettem a lány, miközben se a fájdalmaimmal, se mással nem foglalkoztam. Csak azzal, hogy milyen közel van. És mintha nem is igazi lenne. Nagyon tetszett a haja. Mélybarna, hullámos, hosszú fürtjei, amit véletlenre bízva választott el, mégis olyan szép volt, hogy belül késztetést éreztem, hogy megsimíthassam. Annyira tetszett, hogy folyton azt piszkálta. Persze a vastag, dús szemöldöke és a méregzöld szeme, messze a legjobb párosítás volt. Meg ez a zárkózottnak tűnő fekete bőrszerkó, ami persze nekem tetszik, de belül mégis egy édes, barátságos lány van, aki folyton mosolyog mindenen. Ne is tagadjuk. Az egész lány tetszett. Teljesen elvonta a figyelmem a valóságról.

-Azta, de jó anyagból van! –kezdte el simogatni a gipszemet lassan a lábfejemtől kezdve.

-KHM...izééé. IGEN. Gipsz. –kapkodtam a levegőt.

Úristen ezt tuti direkt csinálta. Jézusom. Mi történik? Zavarba jöttem.

-Nem szeretnél itt maradni este velem? –próbáltam terelni a témát.

-Ez egy jó ötlet. –hagyta abba "végre" a simogatást- Várj szabad olyat? Nem szólnak érte?

-Ha nem engednék is elrendezném, hogy itt maradhass. Persze csak ha te is ráérsz. Nem szeretnék egyedül lenni. Anyu is csak holnap jön be hozzám.

-Maradok veled. Úgyis összevesztem Ty-al. –vont vállat Lauren miközben eltűnt a mosoly az arcáról.

Nem ismertem annyira őket, hogy rámerjek kérdezni a kapcsolatukra, ezért inkább csendben telefonozni kezdtem. Közben megadtuk egymásnak a számunkat meg minden más elérhetőséget. Ismét elbeszélgettünk. Be is esteledett. Rengeteg újat tudtunk meg egymásról. Meglepődtem, hogy van tumblija. Imádtam azt az oldalt. Nap, mint nap felmentem és sok képet posztoltam is. Megadtam neki a nevem. Nem sokkal később már 99+ értesítésem volt. Megnyitottam. Lauren végiglike-olta az összes posztomat. Ránéztem és egy ravasz mosoly kíséretében bekapott egy kicsi, rózsaszín rágót.

-Kérsz te is?

-Miért ne? –nyújtottam a kezem.

-Tetkós rágó. Mindig tartok magamnál. –mutatta meg a fekete bőrkabátja zsebét.

Tele is ragasztgattuk a tetkókkal egymás kezét. Sokat nevettünk. Főleg ő. Annyira édesen nevet. Estére viszont elfáradtunk. A doktornő bejött adni egy injekciót és szó nélkül ki is ment és többet nem jött be. Lauren átült a sarokban lévő kis fehér, összecsukhatós székre én pedig amennyire tudtam, átfordultam a másik felemre és rögtön elaludtam. Csak Lauren motoszkálását hallottam a háttérben. Vajon mit csinálhatott?

______________________

Rájöttem, hogy felesleges időközönként kirakni a részeket, szóval ahogy megírom, úgy fognak jönni :D Lehet, még ma megkapjátok a 4.-et is, mert az is kész. Köszönöm, hogy olvastátok!