Only A Little Butterfly

11.rész

Lauren szemszöge:

Eltelt egy hónap a lányok eltűnése óta. Camilával nem valami fényes a kapcsolatunk, amióta kiderült róla, hogy az orvosát lefizette, hogy azt hazudhassa nekem, hogy el van törve a lába. Hogy nem vettem észre? Annyira egyértelmű volt az egész. Lucy nagy segítséget nyújtott az elejétől kezdve. Úgy érzem hatalmas erőt adott nekem, hogy újra beszélgetünk.

-Most akkor mi a terv? - kérdeztem Lucytól miközben az erdő legmélyén sétáltunk

-Önvédelemre szeretnélek tanítani. Illetve keresünk pár üres üveget. - vette elő a pisztolyt a hátizsákjából

-Te meg honnan szerezted azt?

-A nagybátyám vadász.

-Pisztollyal vadászik?

-Neem. Az csak egy indok, hogy tarthasson fegyvert.

Teljesen meglepődtem, Lucy mennyit változott az idő alatt, amíg nem találkoztunk. Lehetett az már 3 éve is. Eddig csak egy esetlen kislánynak hittem, aki nem ért a kapcsolatokhoz, most pedig teljesen az ellenkezőjét mutatja.

-Na és Lauren, van más neked azóta?

-Ty óta semmi. De igazából teljesen megvagyok most egyedül is.

-És az a csaj akiről meséltél?

-Camila? Vele nincs semmi. Sajnos eljátszotta a bizalmam. Azóta nem találkoztunk. - eközben megbotlottam egy faágban.

-Értem. És mi van azzal ami velünk volt?

-Szerintem fiatalok voltunk és naivak. Azért az ember sokat változik 3 év alatt.

-Igen. Valóban. - mondta ki ezt miután kiértünk egy kietlen mezőre. - Megjöttünk. Nagybátyámmal itt szoktunk célba lőni, mert nem jár erre senki. - mondta miközben felszedett a földről pár sörös üveget. - Ezt szerintem ő hagyta itt nekünk. Mondtam neki, hogy jövünk.

Lucy felállította a sörös üvegeket egymástól pár méterre egy régi rossz kerítésre, majd kimérve 20 lépést megállt.

-Gyere ide. Innen lövünk. - majd húzott a lábával egy vonalat a földön.

Megfogta a vállam. Beállított egy enyhe terpeszbe. Lazán tartott kézzel fogtam a pisztolyt és bemértem a legelső üveget.

-Most pedig vegyél egy nagy levegőt, fújd ki és lőjj! - mondta miközben hátulról befogta mindkét fülem.

Nem sikerült eltalálnom.

-Semmi baj. Van még rengeteg töltény. Gyakorolni jöttünk. Célozz újra és lőjj.

Céloztam, lőttem, de még mindig nem találtam el.

-Mit csinálok rosszul?

-Szerintem csak feszült vagy és nem a célra koncentrálsz, amiért jöttünk.

Ahogy ezt kimondta, Ty és a lányok lebegtek a szemem előtt. Felemeltem a pisztolyt és bár egy könnycsepp kigördült a szememből, de lőttem és eltaláltam. Nem szabad sosem elfelejteni, hogy mi a cél.

-Ügyes vagy! - kiáltott fel Lucy- És azt kell mondjam igencsak jól áll a kezedben az a pisztoly. - mondta miközben kivette a kezemből, majd egy puszit adott az arcomra.

-Köszönöm. - mondtam ezt miközben egy kicsit furán éreztem magam.

Vajon megint akar tőlem valamit? Vagy ez mi volt? Ezzel a lendülettel felemelte a pisztolyt, majd lelőtt 3 üveget kapásból. Eléggé meglepődtem. Majd ezután folytattuk a gyakorlást. Sokat bénáztam és nevettünk velem és rajtam is. Kezdett sötétedni. Egy tó mellett sétáltunk vissza Lucyék erdei házához.