Only A Little Butterfly

2.rész

Lauren szemszöge:

-Lauren, vigyázz! -ordított hátulról Mani.

De már késő volt. Elütöttünk egy biciklist. Azonnal kiugrottunk a kocsiból. Odasiettünk hozzá, azon reménykedve, hogy nem túl nagy a baj. Nagy meglepetésemre egy kb velünk egyidős lány volt az áldozat.

-Gratulálok, te idióta! -löktem meg Ty-t a vállammal.

-Nem én vezettem kislány. Te ragaszkodtál annyira hozzá.

-Lányok azonnal hívjátok a mentőt! -siettem oda a lányhoz.

Ahogy odaértem a lányhoz, letérdeltem mellé, majd szemébe nézve tapasztaltam, igencsak szép lány volt. Szinte színpadra illő kinézettel rendelkezett. Mint, ahogy mások mondanák; Én is néznék ki így. És mégis elütöttük most és a földön hever talán komolyabb sérülésekkel.

-Ha hallod érted, amit mondok kérlek bólogass vagy szorítsd meg a kezem.

A lány nyöszörögve rászorított a kezemre. Majd feljebb ült és felszisszent.

-Nagyon fáj a lábam.

-Nyugodj meg. Ne erőltesd meg. Már jön érted a mentő. Talán egy pár perc és itt is vannak. Addig ne mozogj! Attól csak rosszabb lesz. Remélem, egy kis zúzódással megúszod.

Ott ültem a lány fejével a vállamon. Kezével a kezemben. Másik kezemmel pedig a haját simogattam és nyugtatgatni próbáltam, hogy enyhítsem fájdalmát. A lányok fel-alá mászkáltak idegességükben. Ty-al veszekedtek, ő pedig beült a kocsiba, majd beindította a motort. Dinah megindult felé, de már késő volt. Elhajtott a furgonnal, amilyen gyorsan csak lehetett.

-Most komolyan van pofája itt hagyni minket azután, hogy az egészről ő tehet? -idegeskedtem.

-Ha kérdeznék mi történt, azt mondom elestem és ti pedig erre jártatok és segítettetek. -mondta a lány miközben még mindig próbálta összeszedni magát.

-Nem akarjuk, hogy miattunk hazudj. Elmondjuk őszintén, hogy mit tettünk és vállaljuk a következményeket. -jelentette ki komolyan Ally.

-Felesleges időpocsékolás. Nem szeretnék nagy ügyet csinálni belőle.

-Köszönjük szépen, igyekszünk helyrehozni! Egyébként megtudhatnám a neved? -kérdeztem tőle.

-Camila vagyok. És te? Vagyis ti? -nevetett kínosan.

-Én Lauren vagyok ők pedig itt a lakótársaim Dinah, Ally és Normani. -mutattam a lányok felé.

A távolban már a mentő szirénája hallatszott.

Camila szemszöge:

Már szinte az angyalok énekének hallottam a mentő szirénáját, de néhol pedig azt éreztem, hogy igencsak kényelmes és otthonos Lauren vállán feküdni. Na meg azok a nem is igazinak tűnő, szinte zölden világító szemei kikergettek a világból. Persze jó értelemben. Nem igazán mertem a szemébe nézni, mert zavarba jöttem a nézésétől. Az édes illatáról ne is beszéljünk. Máris ideértek a mentősök!?

-Sziasztok! Mi történt? -kérdezte egy 40es férfi, aki a mentőautóból szállt ki

Lauren felállt mellőlem, sajnos.

-Hát véletlenül.. - kezdett bele Lauren.

-Elestem! -vágtam a zöldszemű szavába- Ezek a kedves lányok erre jártak és segítettek nekem.

-Megkérdezhetem, hogy mid fáj?

-A lábam, meg a kezemet horzsoltam le, amikor leestem a bicikliről. -magyaráztam.

-Igen, látom. Ha meg tudod mozdítani, akkor nem olyan nagy a baj. Gyere, felsegítelek és nézzük meg, mennyire tudsz ráállni. -nyújtotta a kezét a kedves férfi.

Felálltam és azt kell mondjam rosszabbra számítottam. De amíg a lány ott volt nemtudtam a fájdalommal foglalkozni. Tényleg pont ő ütött el? Miért ilyen kedves és közvetlen velem? Bicegve indultam meg a mentőautó irányába mellettem a férfivel, aki kedvesen támogatott.

-Valaki esetleg szeretné bekísérni? -nézett rám egyetértő válaszra várva, amire csak bólintottam egyet reménykedve, hogy Valaki talán velem jön.

A lányok összesúgtak és visszafogott mosoly kíséretében előre tolták Laurent. Ettől az incidenstől átfutott rajtam egy furcsa érzés. Örültem neki, hogy valaki velem jön. Vagy annak, hogy Lauren jön velem? Mindenesetre annyira elgondolkodtam ezen, hogy már csak azt vettem észre, hogy Lauren bevágódik az előttem lévő székre, majd elkezdte piszkálni fekete, hullámos fürtjeit. Az egész utat végigbeszéltük Laurennel. Sok dolgot tudtam meg róla, de egy valami furcsán és különösen piszkálta a gondolataim. Ty, a barátja, de nem sokat beszélt róla. Kerültr a témát. Én kérdeztem rá, hogy ki volt, aki elment az autójukkal. Sokkal jobbat érdemelne. Egyszerűen csak ránézek és elmúlik a fájdalom a lábamban. Meg akartam ismerni Laurent és a lányokat is. Nem akartam, hogy ez a történet itt végződjön. Mindannyian olyan szimpatikusak voltak. Egyszerűen biztonságban éreztem magam mellettük.

Lauren szemszöge:

Amikor a kórházba értünk, megkértek maradjak kint míg a vizsgálat folyik. Ledobtam magam a váróterem egyik székére és vártam az eredményt. Unalmamban a fekete bőrkabátom gombjaival játszottam, mire kijött az orvos.

-Nincsenek jó híreink. -közölte velem.

___________________________________

Saját vélemény szerint az első három rész még unalmas lesz, mert ezeket régebben írtam, de majd később beindul a történet. Ja és köszönöm mindenkinek a pozitív véleményeket. Jól esett! <3 ×o×o
Ui.: Ez a könyv elég feminista lesz előre szólók! :'D