― 𝒎á𝒔 𝒓𝒊𝒕𝒎𝒖𝒔𝒓𝒂
❝ I don't really know a lot about love ❞.
↣ Amelyben egy bizalmatlan lány megtanulja, hogyan győzze le minden félelmét, amikor találkozik a szöges ellentétével.
❝ Think about the time it took for our paths to cross ❞.
...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
────────AMIKOR A NŐVÉREM AZT mondta, hogy a lovaglás veszélyes, nem hittem neki. Igen, Maja nagyon drámai tud lenni bármi miatt, ami 'piszkos', ahogy ő mondja mindig. De abban a pillanatban, ahogy Árnyék előtt álltam, átgondoltam ezt.
A csend minden másodperccel egyre nyugtalanabbá tett, ahogy visszavezettem a lovamat az istállóhoz, azonnal leszereltem, és rohantam a szekrényemhez a szükséges cuccokért. Mint minden olyan helyzetet, itt is először a vérzés csillapításával kezdtem, tiszta hideg folyó vízzel, majd a seb környékét is megtisztítottam. Előkerült egy steril gézlap, majd a vatta is, mivel ez egy egyszerű fedőkötés volt, nem kellett annyira vastagnak lennie, a végén pedig rákerült a kötöző pólya, amivel rögzítettem a kötést. Nyaranta sok ilyen sérüléssel találkoztam, szerencsére ez is csak az esés miatt tűnt rosszabbnak, csupán felületi sérülés.
Mégis, a biztonság kedvéért az egyik lótulajdonos, aki még ott volt, ránézett, és azt mondta, hogy szerencsére semmi komoly, nem kell állatorvost hívni. Igyekeztem nyugodtan kezelni a helyzetet nem szerettem volna feleslegesen felzaklatni Árnyékot ennél is jobban. Ismertem, ilyenkor a legjobb, ha egyszerűen ott vagyok mellette, nem csinálok semmit, csak vagyok.
— Rendben lesz. Rendben leszel — suttogtam magamban, miközben a lovam nyakát simogattam, folyamatosan ismételgetve ezt a két mondatot. Persze, mivel még fiatal, sok olyan alkalom volt, amikor megsérült, de az nem az én hibám volt, mint ez.
Hagytam, hogy a gondolataim kivegyék az irányítást a kezemből, és Árnyék végül megsérült. Miattam. Hogy lehettem olyan hülye, hogy belementem abba, hogy eljöjjenek?
— Mi az, hogy! Kettőt se pislogsz, már újra úgy fogsz rajta lovagolni, mint az előbb — támaszkodott meg mellettem Milu, a hirtelen felbukkanása nem kicsit hozta rám a frászt.
— Mondd, neked mániád mindig akkor felbukkanni, amikor nem alkalmas? — fordultam felé mérgesen. Mesterien találta meg azokat a helyzeteket, amikor nem volt jó.
— Az unokatesóid küldtek, hogy nézzek rád — komolyodott meg a hangja.
— Miért nem jöttek ők? — kérdeztem ellépve a boksztól.
— Úgy gondolták, jobb lesz, ha mi ketten 'összebarátkozunk'. Ezért-
— Ezért itt hagytak veled a fenébe — vágtam a szavába idegesen.
