― 𝒎á𝒔 𝒓𝒊𝒕𝒎𝒖𝒔𝒓𝒂
❝ I don't really know a lot about love ❞.
↣ Amelyben egy bizalmatlan lány megtanulja, hogyan győzze le minden félelmét, amikor találkozik a szöges ellentétével.
❝ Think about the time it took for our paths to cross ❞.
...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
───────SZÓTLANUL ÁLLTAM ÁRNYÉK MELLETT, teljes némaságban ápoltam le egyébként hófehéren csillogó, világos szürke szőrét. Egyszerűen még mindig nem tudtam elhinni, hogy Iv és Eszti képesek voltak ezt tenni velem. Árnyékot látszólag nem zavarta a némaságom, noha általában állandóan beszélni szoktam hozzá, viszont most képtelen voltam akár egy szót is szólni.
Unokanővéreim egymással nevetgéltek a kikötők mellett, várták Domát, Áront és Milut, természetesen. Nem olyan régen jöttünk ki a lovardába, ahol szinte azonnal a lovamhoz menekültem. Két napja gyomorgörccsel léptem be az iskolába, folyton csak a mai napon járt az agyam, ugyanis igen, ma volt az a délután, ahol a fiúk kinéznek hozzánk. Legszívesebben felnevettem volna, milyen abszurd a helyzet, tekintve hogy sosem hívtam ki senkit, egyedül Iv és Eszti nézett ki néha.
— Nem lehetsz örökké megsértődve, Lina. A srácok mindjárt itt lesznek, ne legyél már ilyen gyerekes! — szólalt meg hirtelen mögülem Ivett, mire összerezzentem. Árnyék is megrezdül a mozdulatomra, de velem ellentétben könnyebben összeszedi magát.
— Ha nem kellene állandóan rettegnem, mert a unokatestvéreim hátba szúrtak, nem viselkednék 'gyerekesen'. — Rájuk sem pillantottam, úgy tettem vissza a vakarót a többi kefe közé, és már nyúltam is a világos nyeregalátétért és a memóriahabos nyeregemelőért.
Árnyék háta ugyan nem volt a nyereg által gyakorolt nyomásnak kitéve, én is úgy lovagoltam, hogy ne okozzak neki fájdalmat, szerettem volna, ha egy olyan emelője lenne, ami tökéletes a nyomás enyhítésére.
— Te is tudod, hogy lépnünk kellett — sóhajtott Eszti, hallottam a hangján, milyen igazságtalannak érezte a viselkedésemet.
— Milán rendes fiúnak tűnik — tette hozzá Iv.
— Nem is ismerjük, lányok. Lehet, csak annak akar tűnni, utána meg kiderül, hogy egy világi barom — szúrtam közbe, amikor már a nyereg is a helyén volt. Árnyék felcsapta a fejét, ahogy megérezte a hevederrel való babrálásomat.
— A tőlünk fiatalabb, ártalmatlan tizenegyedikestől elfutsz, de a több száz kilós fenevadat meg úgy becézed és ölelgeted, mintha a kutyád lenne — forgatta meg a szemét Iv, amikor látta, hogy egy puszit nyomtam a lovam orrára, miután végeztem a nyergeléssel.
— Árnyék nem fenevad — nevettem fel, a herélt épp akkor horkantott egyet. — Látod? Őt is megsértetted.
— Komolyan nem tudlak megérteni, Lina — fogta a fejét Eszti.
