― 𝒎á𝒔 𝒓𝒊𝒕𝒎𝒖𝒔𝒓𝒂
❝ I don't really know a lot about love ❞.
↣ Amelyben egy bizalmatlan lány megtanulja, hogyan győzze le minden félelmét, amikor találkozik a szöges ellentétével.
❝ Think about the time it took for our paths to cross ❞.
...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
pár órával ezelőtt
────────KORÁN KELNI AZ EGYIK legborzalmasabb dolog a világon, ezt muszáj vagyok kijelenteni így, reggel fél hétkor. Hiába kelek fel én is mindennap korán a suli miatt, főleg amikor nulladik órám van, akkor is a legrosszabb érzés abban a tudatban kinyitni a szemeidet, hogy még aludhattál volna. De mégis kénytelen voltam megtenni, a nővérem végtelen trappolása és kapkodása mellett lehetetlen feladat lett volna visszaaludni.
— Mégis mi a fenét rongyolsz végig a házon úgy, mint egy elefántcsorda? — Apám engem megelőzve feltette pont azt a kérdést, amit én is szerettem volna, a lépcső aljáról kiabált fel az emeletre.
Magamban mosolyogva nyitottam ki az ajtómat, ekkor Sugár majdnem feldöntött, olyan nagy lendülettel száguldott el mellettem. Amilyen alacsony nővérem van, olyan erős, nem hiába emlékeztetett ebben a tekintetben egy bizonyos valakire. Hátra sem nézett, csak eltűnt a fürdőben, én pedig már úgy gondoltam, meg sem kérdezem, mégis miért volt csupán fél pár zokni a lábán, illetve miért nézett ki úgy, mint akit megtépett egy hurrikán. Most már minden mindegy alapon lementem a földszintre, ahol a szüleinket a konyhában találtam.
— Jó reggelt, Milán! — mosolygott rám anyám, amint az asztalnál ülve kortyolgatta a reggeli ébresztőjéül szolgáló kávéját.
— Jó reggelt! — biccentettem, magamban kicsit meghökkenve azon, mennyire furcsa volt a rendes nevemet hallani, már egésze hozzászoktam ahhoz, amit Lina aggatott rám, azóta pedig nemcsak ő, az unokatestvérei, Doma és Áron is így hívtak.
— Mi ütött a nővéredbe? — ült le mellém az apánk, az én és a nővéreméhez hasonló kék színű szemében értetlenséget fedeztem fel.
— Gondolom, megint túl van pörögve. Tudjátok, a kórus, meg minden — vontam vállat, tényleg fogalmam sem volt, mi ütött Sugárba, általában sosem készülődött ilyen vadul, főleg nem annyira, hogy még engem is képes legyen felverni.
— Hogy mennek a próbák? — érkezett hozzám egy újabb kérdés anyám felől, kíváncsian fürkészte az arcomat a válaszomra várva.
— Elég jól, a tánctanár lassan mindenkinek sikeresen megtanítja a koreográfiát. Utána már csak az esztétikai dolgokra fókuszálunk — feleltem. — Decemberre bőven megleszünk.
— És mi van azzal a kislánnyal? Sikerült megbeszélnetek egymás között a problémákat? — Mondtam már, hogy anyámat simán berakhatnák egy kihallgató terembe?
