― 𝒎á𝒔 𝒓𝒊𝒕𝒎𝒖𝒔𝒓𝒂
❝ I don't really know a lot about love ❞.
↣ Amelyben egy bizalmatlan lány megtanulja, hogyan győzze le minden félelmét, amikor találkozik a szöges ellentétével.
❝ Think about the time it took for our paths to cross ❞.
...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
────────FOGALMAM SEM VOLT, HOGY kéne állnom ehhez a... randihoz. Sosem randiztam még, és hogy pont Milu legyen az első, aki elhív... Ennek mégis mennyi volt az esélye? Annak, hogy igent mondok, mennyi volt az esélye? Egyáltalán annak, hogy táncolni fogok?
Sok kérdés motoszkált a fejemben, miközben az unokanővéreim töretlen lelkesedéssel és kitartással segítettek készülődni, szerintem nélkülük elvesztem volna. Jó, talán még Maja nélkül se lennénk sehol, akinek köszönhettem ezt a krémszínű, kerek nyakú, hosszú ujjú ruhát. Persze nem igen viseltem hasonló darabot, mégis valahol megtaláltam benne magamat, így örültem, hogy a nővérem ezt félrerakta nekem. Szőkés hajamat az utasításukra elegáns kontyba fogtam, két hosszabb tincset pedig szabadon hagytam kiegészítőnek egy ezüstszínű nyaklánc került a nyakamba, amivel csak még inkább kihangsúlyoztuk a ruha visszafogott, de annál nagyobb szépségét.
— Ha ettől nem esik le az álla, akkor semmitől, csajszi! — szemlélt engem a tükrön keresztül Iv, Esztivel elégedetten mosolyogtak össze.
— Tényleg gyönyörű vagy, ugye tudod? — szólalt meg Maja, mire meglepetten fordultam a telefonom felé. — Ha nem látja, ő a legnagyobb idióta a világon. Túl jó vagy hozzá.
— Ne már! — emeltem égnek a tekintetem, figyelmemet azonban nem kerülte el az a halovány remegés, melyet csak akkor szoktam felfedezni, ha éppen sírt. — Ugye most nem sírsz?
— Cs-csak... csak azt akarom, hogy tudd, Milu nem olyan, mint a többi fiú. Vagy ha ezt már tudod, ne félj önmagad lenni mellette, Lin. Soha nem bántana. Még ha alig bízol másokban, mindig van lehetőséged arra, hogy adj nekik egy esélyt. Amikor azt mondtad, táncolsz, akkor már akaratlanul megadtad neki ezt az esélyt, és most nézz magadra, randizni mész vele!
— Muszáj ez ennyit hangoztatnod? — horkantam fel, azonban nekem is kezdett elfelhősödni a tekintetem.
— Igen, mert végre megtörténik az, amire vártam: közel engedtél magadhoz egy fiút, Lin. Közelebb engedted, mint senki mást, és megbízol benne — nézett mélyen a szemembe, ekkor vettem észre a kósza könnyeket az arcán. — Kicsi korod óta... mindig aggódtam érted. Soha nem voltak barátaid, csak mi, Iv, Eszti és Árnyék voltunk melletted, senki mást nem engedtél be a szívedbe. Féltem, nehogy magadra maradj. Feltétel nélküli Szeretet, bizalom. Ezek azok, amik miatt a legnehezebb időszakokon megyünk keresztül életünk során, de a legboldogabb emlékeink egy részét is ezek teszik ki. Te féltél kockára tenni a bizalmadat, nehogy megsérülj, ahogy én és anya, valahányszor összetörtünk.
