― 𝒎á𝒔 𝒓𝒊𝒕𝒎𝒖𝒔𝒓𝒂
❝ I don't really know a lot about love ❞.
↣ Amelyben egy bizalmatlan lány megtanulja, hogyan győzze le minden félelmét, amikor találkozik a szöges ellentétével.
❝ Think about the time it took for our paths to cross ❞.
...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
2024. november közepe kevesebb, mint egy hónap a szalagavatóig
────────MEGVALLOM, AZ IDŐ ELŐREHALADTÁVAL egyre inkább félni kezdtem. Nem én lehettem a legjobb táncpartner az utóbbi hetekben, ezt szerintem Milu is aláírta volna. Botladoztam, vergődtem, mire ki tudtam kényszeríteni magamból azt az állapotot, ahol nem vétettem hibát. Mindent megtettem, hogy ne hátráltassam, és Gábornak se forduljon meg visszaállítani minket a sarokba, mint az elején.
Néha a stressz elsöprő erejűnek tűnt, nem tudom, hogy voltam képes felülkerekedni rajta az unokatestvéreim nélkül, és igen, Milu nélkül. Ha ezt két hónappal ezelőtt mondtam volna ki, nem hittem volna el, noha még most sem akarom. Az a beszélgetés Ivvel és Esztivel sok mindenre rádöbbentett, amivel addig nem is foglalkoztam, azután azonban elgondolkodtam. És a tények tények: kezdtem érezni valamit iránta.
Erről csak az unokatestvéreim és Maja tudtak, akik konkrétan képesek lettek volna pezsgőt bontani, amiért beismertem nekik. Alaposan ki lettem faggatva, mikor, hogy, merre, miért történt, annyi kérdést kaptam, hogy már nem is emlékszem a felére sem. A nővérem őszintén örült nekem, valamennyire átbeszéltük a dolgokat, végül abban állapodtunk meg, hogy nem hozza magával az aktuális barátját a szalagavatómra, amiért hálás voltam neki, noha felhőtlennek látszódtak köztünk a dolgok, nem tudtam teljesen elfelejteni azokat, amiket mondott nekem.
Sok mindent át kellett gondolnom magamban, még én is elakadtam benne, amilyen bonyolult gondolataim voltak csodálom, amiért eddig nem őrültem bele. Annak ellenére, hogy a nővéremnek igaza volt, nem volt joga úgy tenni, mintha teljesen ártatlan lenne. Ahogy az anyánknak, úgy Majának is volt szerepe abban, hogy miért nőttem fel úgy, ahogy az évek során, nem lehetett azt mondani, hogy a csapongó és éretlen viselkedésük nem kelthetett bennem bizalmatlanságot a másik nem felé.
Anyám és Maja mellett felcseperedve mindig csak azt láttam, hogy túl könnyen, túl hamar és ok nélkül szavaztak bizalmat a férfiaknak. A végén mégis ők voltak azok, akik szilánkosra tör szívvel kerültek ki azokból a kapcsolatokból, hiába tettek meg mindent, hogy ne legyen vége, hiába. Nem akartam hasonló sorsra jutni, ezért is nem bíztam senkiben, Milu különösen sokáig ebbe a kategóriába tartozott. Annyi időt töltöttünk együtt, tudott rólam olyan dolgokat, amiket kevesen, miatta pedig teljesen másfajta érzések hálójában ragadtam, ahonnan nem szabadultam könnyen, félre kellett tennem a makacsságom és a büszkeségem ahhoz, hogy beismerjem magamnak ezeket, ám ezáltal mázsás súly nehezedett a vállamra.
