― 𝒎á𝒔 𝒓𝒊𝒕𝒎𝒖𝒔𝒓𝒂
❝ I don't really know a lot about love ❞.
↣ Amelyben egy bizalmatlan lány megtanulja, hogyan győzze le minden félelmét, amikor találkozik a szöges ellentétével.
❝ Think about the time it took for our paths to cross ❞.
...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
────────MIÓTA A NŐVÉREM TUDJA, mi az igaz szerelem, nyugtalanul azt keresi, akárcsak az anyánk. Most már legalább tudom, kitől örökölhette azt a végtelen kitartását, amit én is, annyi különbséggel, hogy nekem bizonyos dolgokhoz volt csak meg, nem mindenhez, no meg legfőképpen nem azért, hogy olyan kétségbeesetten akarjak találni magamnak valakit. A szó legszorosabban értelmében Maja mostanában nagyon is azt próbálja tenni. És ezért nem kicsit vagyok rá kibukva.
— Ugye tudod, hogy megint pofára fogsz esni? — fésültem ki a hajamat még egyszer utoljára. Nem igen szoktunk kora reggel telefonálni, mert a legtöbbször ő még alszik, amikor én már fent vagyok, hogy időben kijussak a lovardába Árnyékhoz, a mai kivételes alkalom, mert ő hívott, illetve az elmúlt hetekhez képes sokkal boldogabbnak tűnt.
— Miért mondod ezt? Ne legyél már madárijesztő! — pirított rám Maja, rosszallóan csóválta meg a fejét.
— Te meg ilyen naiv! Nem is ismered a csávót, maximum... két hétnél több ideje, ne próbálj meg a lehetetlenbe lehetségeset képzelni! — lőttem vissza hitetlenkedve. Még mindig nem tudtam teljesen túljutni azon, hogy Majának ismét barátja van, ráadásul valami buliban szedte össze, azóta alig-alig beszélnek, viszont már kapcsolatban vannak.
Aha, ezt tényleg nem egy újabb olyan kapcsolatnak tűnik, ahol a végén megint a nővérem szíve törik darabokra, az a szemét pedig vígan továbbáll, biztos nem. Annyi ilyet láttam már.
— Peti tök cuki, Lin, te is rájössz, ha majd találkoztok! Azon tűnődtem, hogy hazavinném magammal, amikor lesz a szalagavatód, mit gondolsz? Akkor megismerheted! — jött lázba azonnal, szemeim a kamerára tévedtek, ahonnan az őszintén boldog nővérem nézett issza rám.
— Nem hiszem, hogy jó ötlet. Nem akarom, hogy idegeneket hozz a szalagavatómra — vettem magamhoz a szót, hangom határozottan csengett, de azonnal elbizonytalanodtam, amikor Maja mosolya lehervadt az arcáról.
— Ő nem idegen, Lin, hanem a pasim! Te is tudod, hogy nem hoznék ismeretleneket egy családi eseményre — emelte égnek a tekintetét a nővérem dacosan. Remek, megint kezdődhet a jó-rossz párbaja.
— Én sem ezt mondtam, viszont akkor sem szeretném, ha eljönne. Számomra idegen, nem ismerem, addig pedig nem hinném, hogy találkoznánk. Csak neked és anyának veszek meghívót, így akarom.
