― 𝒎á𝒔 𝒓𝒊𝒕𝒎𝒖𝒔𝒓𝒂
❝ I don't really know a lot about love ❞.
↣ Amelyben egy bizalmatlan lány megtanulja, hogyan győzze le minden félelmét, amikor találkozik a szöges ellentétével.
❝ Think about the time it took for our paths to cross ❞.
...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
────────BE SEM TUDTAM PAKOLNI a szekrényembe, Iv és Eszti rögtön magukkal rángattak a lánymosdóba. Értetlenül hagytam magamat rongybaba módjára végigcibálni az egész iskolán, ugyanis a nagy sietségben egyiküknek sem volt annyi esze, hogy az épület túlsó csücskében eldugott mosdók helyett a legközelebbibe tanyázzunk be. Betudtam ezt az izgatottságuknak, mostanában sokszor voltak ilyen hiperaktívak, gondolom ez mind Doma és Áron érdeme.
— Miért nem mondtad el nekünk, Lina? Nem legjobb barátnők vagyunk, vagy valami hasonló? — támadott el egyből Iv, amint becsukódott mögöttünk az ajtó.
— Mégis mit? — kérdeztem értetlenül, ha már itt voltam, szembefordultam a tükörrel, hogy megigazíthassam a kócos hajamat. Nem kellett volna, Eszti a sarokban állva olyan gyilkos tekintettel fürkészett, hogy most az egyszer megijedtem tőle.
— Te voltál az első, akinek meséltünk a kapcsolatunkról, azonnal hozzád rohantunk, miután összejöttünk, hogy elmondjuk neked! Akkor te miért nem mondtad el nekünk? Miért így kellett megtudnunk? — szólalt meg, hangja sértett volt és csalódott. Oké, most magyarázza már el valaki, mi van!
— Ha nem rébuszokban beszélnétek, hanem végre rendesen kimondanátok, mi a fészkes fene bajotok van, tudnám! De nem tudom! Maja pont elég volt mára, hadd ne másszak tőletek is a falra! — fakadtam ki villogó szemekkel, mire mindketten elhallgattak, éppen olyan értetlen fejet vágtak, mint én az előbb.
— Maja? Mégis mi van Majával? — törte meg a döbbent csendet először Eszti, óvatosan közelebb lépett hozzám, valószínűnek tartom, hogy eddig volt hibátlan az álcám. Bár Milu előtt is rögtön nyilvánvaló volt, így nem vitatom, hogy nem tudok jól színészkedni.
— Csak megint megkattant, elcsavarta a fejét valami jött-ment csávó! Alig ismeri, de már haa akarta hozni, és meghívni a szalagváltómra, értitek? Abszurd! — nevettem fel feszülten. — Aztán pedig én vagyok rossznak beállítva, meg én érezzem szarul magam, mert 'nem adok neki esélyt, és félek, ha kicsúszik a kezemből az irányítás', elhiszitek ezt? Szóról-szóra ezt vágta a fejemhez!
— Mégis hogy tudott összeszedni valakit ilyen gyorsan, amikor még csak most-? — értetlenkedett Iv, mire felvontam a szemöldökömet. — Oké, ő Maja, nem meglepő.
— Pont ez az! Annyira kétségbe van esve, hogy mindenképpen kell neki egy barát, tök mindegy, hogy az két hét múlva otthagyja, csak akkor, per pillanat legyen valaki. Szeretem a nővéremet, nagyon is, de ilyenkor legszívesebben nem beszélnék vele. Egyszerűen úgy érzem, hogy hiába próbálom jobb belátásra téríteni, nem hallgat rám, pedig ez már nem az első ilyen — sóhajtottam tehetetlenül. — Pontosan olyan, mint anya, és aggódom értük.
