A lila. Tökéletes, fújjunk még egy kicsit balra. Még egy vonal, és kész. Kíváncsian hátrébb lépett, és kiszáradt ajkáról tépegetve a bőrdarabokat, szakértői tekintettel szemügyre vette legújabb művét. Valami még hiányzik. A feketéért nyúlt, és vigyorgó szájat kanyarított neki. Tökéletes!
A falra festett lila sárkány villódzó tekintettel nézett vissza a csuklyás teremtőjére. Már csak egy dolog hiányzott. A színes foltokkal borított táskájából egy fehér festékszórót kotort elő, majd felrázta. A falra irányította, és fújt. Ász vagy! Elégedett vigyor ült az arcára, ami kísértetiesen hasonlított a még frissen pingált sárkányéra. Szürkével hagyta a jelét a falon. Egy lándzsahegyet. Egy kártyalap ászát.
Ace. Ez volt ő, az Ász. Innen kapta a nevét, de csak ő tudta igazán, hogy mit is jelent. A név azután ragadt rá, hogy minden műve mellé lándzsahegyet rajzolt. A névjegyévé vált a pikk ász mintája.
Mivel egy ideig nem volt következménye annak, hogy mit csinált, lopott. Ruhákat, ételt, pénzt, graffitit. Hiszen a semmiből tűnt fel. Papírok és hozzátartozók nélkül pedig nem tudtak vele mit kezdeni. Se a rendőrségen, se máshol. Ha pedig a rendszerben hiba van, azt ki kell javítani. Ace pedig hiba volt. Egy bizonyíték egy szörnyű kísérletre, amit a kormány mindenki elől eltitkolt. A bizonyítékokat pedig meg kell semmisíteni.
És ezt ő is tudta, hiszen hetek óta olyan érzése volt, hogy figyelik. És nem a kísérleti laborból, amit tizennégy évig az otthonának kellett neveznie. Nem. Ez más volt. És az zavarta a legjobban, hogy senkit se látott. Tudta, hogy meg akarják ölni, csak azt nem, hogy miért.
Már lassan két éve, hogy megszökött a laborból, ahol a tökéletes nő, és férfi megteremtésén fáradoztak. Még emlékezett a végeláthatatlan óráknak, ahol a padba erőltetve verték a fejébe, hogy mit szabad, és mit nem. Hogy hogy viselkedhet egy nő, és hogy nem. Persze minden rendszerben van valami hiba, ahogy tökéletes ember sem létezik. A számtalan egyforma lány között pedig ő sem volt különb, csak egy másolat. Egy hibás elem, egy korcs. Egy csenevész, fejlődésben visszamaradt törpe. Hisz amíg a többi lány krémszínű bőrrel, pirospozsgás arccal, karcsú alkattal, és szépen ívelt, hosszú lábakkal büszkélkedhettek, ő sápadt volt, akár a hold, a szeme alatt karikákkal a kimerültségtől. Ráadásul a tökéletes súlyt, és magasságot se érte el. Nem hiába csúfolták botsáskának.
Az utcákon elevennek érezte magát, még ha félt is. Hisz a tökéletes nő karcsú, és gyengéd. Olyasvalaki akit a tökéletes férfi véd meg minden veszélytől. Ace viszont magára volt utalva. És ha az erején nem is, de az eszére támaszkodhatott. Nem hiába szerzett magának egy baseball ütőt. Bár nem kellett sokat használnia, mivel a bő, piszkos ruhák, agyontaposott cipő, és piszkosfehér baseball sapka tökéletes álcát nyújtott. Meg talán bűzlött is egy kicsit. Elvégre két éve az utcán élt. Akkor még nem sejtette, hogy ez változni fog.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
