El kellett tűnnie, tehát eltűnt. A házból legalábbis. Nem tudta, hogy hova mehetne. Az első dolga az volt, hogy a rózsaszín, macskás bankkártyáról szép lassan levette az összes pénzt, ami nem volt kevés. Ha csak ételt vett volna belőle, hónapokig kényelmesen elél. És habár aggasztotta az idegen, úgy gondolta, hogy egy ekkora városban csak el tud rejtőzni előle.
Az első útja egy hotelba vezetett, ahol kivett egy szobát, és évek után először igazi ágyban aludt. Fagyival tömte magát, miközben filmet nézett a tv-ben, a szobája elé hozták a reggelit, és annyit evett, hogy dudorodni kezdett a pocakja. A hat csomag epres rágót, és a kerek, menta színű plüsst, amit már régóta meg akart venni, már meg se említsük.
Bármennyire is élvezte viszont a hotelszoba kényelmét, és az összes vele járó finomságot, tudta, hogy nem maradhat sokáig. Nem emlékezett az idegenre, aki aznap meglátogatta, de úgy érezte, hogy felismerné ha látná.
Másnap reggel újból úton volt, és egészen messzire jutott. Úgy gondolta, hogy elég távol került otthonról ahhoz, hogy kicsit elengedje magát. Az új helyen senkit sem ismert, ahogy őt sem ismerték a rendőrök, ami jó jelnek számított. Az első dolga az volt, hogy egy cuki dagi nyulat fest az egyik bomladozó falra, aki egy pizzán nyammog. Aznap egy konténer mellett aludt, mivel nem talált hotelt a környéken. Felfedezett viszont egy gyorséttermet, ami elérhető helyre dobálta a napi maradékot. Úgy érezte, hogy megütötte a főnyereményt. Vett magának pulóvert, és új cipőt, és egy nagyobb táskát, amibe minden cucca belefért.
A következő hetei nyugodtan teltek, így az ébersége is lankadt. Minden zökkenőmentesen ment, egészen addig, amíg ki nem rabolt egy festékboltot. Lett volna pénze a graffitire, de a megszokás rabul ejtette. Akkor eszébe se jutott, hogy akár fizethetne is a színes palackokért.
Csak később, amikor a falra fújta a festéket jutott eszébe, hogy milyen felelőtlen dolgot tett. Pár napig mégse történt semmi. A rendőrség nem kereste, és senki se állította meg az utcán, hogy beverje a képét az enyves kezei miatt.
Aznap úgy tervezte, hogy megint hotelben alszik, de az odaúton meglátta az arcát egy kereskedés tévéjében. A biztonsági kamerákon mutatott felvételeket közzétette a rendőrség, ahol fekete karimás, fehér baseball sapkában pakolja a táskájába a graffitis üvegeket, mellette pedig ott csücsült egy igazán pontos fantomkép. Jobbnak látta hát, ha meghúzza magát. Aznap - a kerek plüsst párnának használva - ismét két kuka között húzta meg magát.
Arra ébredt, hogy fázik. Lehűlt a levegő, és a hideg betontól is átfagyott.
Álmosan pislantott, és megdörzsölte a szemét. Felnézett, és ijedtében felkiáltott. Valaki állt előtte. A város villódzó zöld, és sárga fényei pedig elég erősen megvilágították ahhoz, hogy kivehetővé váljanak a vonásai.
Az alak egy bő, piros pulóvert viselt, amin barna foltok éktelenkedtek, egy bő, fekete nadrágot, és egy ízléstelen narancssárga maszkot, ami mögül csak a zöld szemei látszottak. A tekintete egyáltalán nem volt emberi.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Jó-Éjt (Szünetel)
Gizem / GerilimEgy lány, aki a múltja elől menekül, Egy bérgyilkos, aki utálja a munkáját, És egy srác, aki istennek képzeli magát.