Az életem árán is - SasuNaru

A titok

Naruto:

Mikor levette a kapucniját nem akartam hinni a szemeimnek. Lehetetlen, hogy ő vámpír.

- Sa-Sasuke. -köhögtem egy kisebbet.

- Nem terveztem megölni senkit sem a suliból, de mivel te mindent tudsz már ezért muszáj lesz.-mondta komolyan. A mai napig nem hallottam még egyszer sem Sasuke hangját mivel megsem szólal szinte vagy ha meg is szólalt én nem hallottam.

- Kér-lek,hagyd abba. Nem mon-dom el, sen-kinek. -köhögtem már egy nagyobbat nem bírom már sokáig. Alig kapok levegőt.

- Ha elmered bárkinek mondani, azt is megölöm akinek elmondtad és téged is.-nézett rám komolyan.

- Rend-ben. -mondtam ő meg elengedte a nyakam így a földre estem és elkezdtem a levegő után kapkodni.

- Azért jól vagy? -meredt rám. Az előbb még megakart ölni most meg azt kérdi, hogy jól vagyok-e? Ez normális!?

- I-Igen. -hátráltam meg egy kicsit, mostmár az eddiginél is jobba félek tőle.

- Hm szóval félsz tőlem. -gugolt le elém. Lassan elkezdett felém nyúlni mire én egyre jobban hátráltam. - Figyelj, nem foglak bántani, megigérem. Csak ne hátrálj mert így nem tudom megnézni a nyakad.

- Nem is akarom, hogy megnézd! Annyira faszság ami most történik, biztos csak egy álom! Vámpírok nem léteznek, ez csak egy álom. Igen! Én álmodom! -álltam fel és elindultam haza fele de, Sasuke egyik pillanatról a másikra előttem termett.

- Nem álmodsz,Naruto.

- Lehetetlen. -meredtem magam elé ami pontosan Sasuke mellkasa volt. Minden jel arra utal, hogy igaz ez az egész és tényleg nem egy álom. Lassan felnéztem a nálam pár centivel magasabb fiúra aki már alapból engem nézett. A tekintete olyan semmit mondó, nem látok benne semmit csak ürességet.

- Haza megyek. -kerültem ki és mostmár tényleg elindultam haza viszont ő jött mellettem.
- Nem tudsz békén hagyni? -néztem rá de ő csak lefele bámult.

- Ilyenkor sok kint a vámpír, ha egyedül hagylak meghalsz. -mondta még mindig maga elé bámulva.

- És téged ez miért érdekel?

- Nem azért hagytalak életben, hogy más meg megöljön.

- Azért hagytál életben, hogy más vámpírnak meg eladhass? -erre a kérdésemre felém fordult és ilyen tipikus "mi bajod van? " tekintettel nézett rám.

- Tudtam, hogy idióta vagy de,hogy ennyire azt viszont nem.

- És még sértegedsz is,egyre jobb.-fordultam el tőle.

Sasuke:

Én is elfordultam tőle és csak csendben sétáltunk egymás mellett.
Nem hagyhatom egyedül mert tényleg nem biztonságos és nem tudná magát meg védeni úgy ahogy egy ember sem.
Egyszer majd azt is el kell mondanom neki, hogy így a szülei is veszélyben vannak de, nem most mert így is sok mindent fel kell dolgoznia de, figyelni fogok a családjára.

- Miért nem öltél meg? -kérdezte pár perc néma csend után.

- Mert könyörögtél, hogy ne öljelek meg.-igazából nem ez az oka, teljesen más de, azt nem mondhatom el neki.

- Az a nő is könyörgött az életéért meg még gondolom egy csomó mindenki de, te még is megölted őket. -állt elém miközben a tekintete mérges volt.

- Szomjas voltam. -vontam meg a vállam.

- Szörnyeteg vagy! -kiabálta. Sejtettem, hogy egyszer fogom ezt hallani a szájából de, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar.

- Nagy a pofád nem gondolod!? Ajánlom, hogy többet így velem ne beszélj mert nem lesz jó vége most szólok. Megfoglak ölni és a családodat is ha mégegyszer így beszélsz velem. -tüntem el előle. Egészen hazáig futottam ami nagyjából 20 másodpercet vett igénybe.
Kopogtam az ajtón és vártam,hogy valaki kinyissa az ajtót amit a bátyám nyitott ki.

- Ohh öcsi, merre voltál? -engedett be én meg be is mentem.

- Vacsoráztam. -vettem le a cipőm és a kabátom.

- Nekem is elkéne mennem, megyek is. Majd jövök, nagyjából... -

- Itachi menjél már. -sóhajtottam egy nagyot.

- Jólvan, jólvan, megyek. -nyitotta ki az ajtót. -Majd jövök nagyjából 10 perc múlva.-hadarta végig és becsukta az ajtót, én csak megforgattam a szemeim és felmentem a szobámba.
Gyorsan elmentem fürdeni és miután felöltöztem levettem a polcról egy könyvet majd neki álltam olvasni amit valószínűleg egész este olvasni fogok holnap azaz ma mert már hajnali félegy van, szóval ma meg megint suliba kell mennem.
Szívem szerint nem is járnék suliba mert semmi értelme de, mivel minden velem "egykorú" halandónak iskolába kell járnia ezért nekem is kell, mivel nem hisznek az emberek abban, hogy a vámpírok léteznek ezért nem is adjuk annak jelét, hogy létezünk. Muszáj úgy tennünk mintha emberek lennénk.
Ha a fele emberiség tudná, hogy a vámpírok tényleg léteznek kiírtanának minket mert csak a rosszat látják bennünk.Mondjuk nem is csodálom...

Naruto:

Reggel mikor felkelltem ezúttal az ébresztőm által, nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és a fürdő felé vettem az irányt, hogy elvégezzem reggeli rutinom. Mikor az is meg volt, felöltöztem és egy sóhajtás kíséretében elindultam az iskolába.
Szokásosan a metró felé vettem az irányt és mikor arról leszálltam már csak 5 percet vett igénybe az, hogy beérjek az iskolába.
Amint beértem a terembe Shikamaru egyből azzal a megszokott tekintetével nézett rám, hogy "fogadjunk valamiben".Megforgattam a szemem és oda sétáltam elé.

- Miben szeretnél fogadni? -fontam össze kezeim a mellkasam előtt közben egy sunyi mosoly húzódott a számra.

- Fogadjunk, hogy olyan gyáva vagy, hogy aki következőnek belép a terembe azt nem mered leönteni ezzel a pohár hideg vízzel.-mutatott az előtte lévő pohárra. Kit nevez ez gyávának!?

- Fogadjunk, hogy megmerem. -néztem rá kihívóan.

- Sok sikert. -tolta közelebb a poharat amit fel is vettem és a terem ajtaja elé álltam reménykedve abban, hogy nem a tanár jön be rajta.
Nagyjából csak 3 percet kellett várnom és kinyílt az ajtó én meg azzal a lendülettel öntöttem a vízet az illető pofája felé aki nem a tanár volt de, őt pont nem akartam le önteni.

- Sa-suke. -mondtam kicsit sokkoltan. A kezével letörölte az arcát majd a pólójába megtörölte a kezét és elsétált mellettem.

- Huhu haver, nem a legjobb embert fogtad ki.-veregette meg a vállam Shika.

- Egyet kell, hogy értsek Shikamaruval, ezt szívtad. -veregette meg Kiba a másik vállam.

- Bocsánatot kérek tőle. -fordultam meg.

- Te normális vagy? -húzott vissza Kiba mikor épp indultam volna.

- Úgy kifog osztani, hogy életed sem lesz.-mondta Shikamaru.

- Nem baj. -rántottam ki a vállam kezeik közül és elindultam Sasuke padja felé. Oda húztam egy széket és leültem elé mire egy pillanatra felnézett a könyvéből de, nem szentelt rám nagyobb figyelmet.

- Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani úgy hogy el is húzhatsz innen. -kezdett bele a beszélgetésbe de elég flegma volt, mondjuk nem csodálom.

- Jó. -álltam fel és otthagytam, majd suli után követem és beszélek vele, nem akarom, hogy itt oltsa ki az életem...kétértelemben is.