Az életem árán is - SasuNaru

Szabályok

Naruto:

Miután vége lett az utolsó óránknak, gyorsan összepakoltam és mint ahogy elhatároztam, követtem Sasukét aki nem tudom hova ment de, a lábam már lerohad annyi ideje sétálok. Egyszer csak egy kilátó féleséghez értünk, jó nem olyan kilátó mint a szokásos de, magasan van és szép sőt... gyönyörű a kilátás.
Be álltam egy fa mögé, hogy összeszedjem a gondolataimat, meg amúgy is kíváncsi vagyok, hogy mit akar itt szóval leskelődök egy ideig. Kicsit kikukucskáltam a fa mögül de, csak annyira, hogy lássam. A földön ült és csak nézett ki a fejéből. Nagyjából 5 perc után egyszer csak eltünt és megszólalt mögülem mire bennem a levegő is meg akadt.

- Mit keresel itt? -jött a hátam mögül a hang viszont én megszólalni sem bírtam. -Kérdeztem valamit. -lökött neki az egyik fának de, nem erősen. Két kezével elzárta a menekülési utamat mire én elkezdtem szaporábban venni a levegőt amit valószínűleg ő is észrevett.
- Minden rendben? -tett fel egy újabb kérdést.

- I-igen csak... -tettem rá kezem az ő egyik kezére és elkezdtem lejebb tolni, hogy félre tudjak állni. Leengedte a kezét és kitértem előle majd egyből térdre rogytam.

- Hé. -gugolt le elém és átkarolta a vállam majd lassan hátradöntött és kicsit közelebb húzott magához. - Mivan veled?-kérdezte.

- Nem tudom... talán, bepánikoltam egy kicsit.-vagy inkább nagyon.

- Rendben, nyugodj meg nincs miért pánikolnod.-nyúlt bele a táskájába és elő vett belőle egy üveget amiben víz volt, lecsavarta a kupakját és a számhoz emelte.

- Minek hordassz magadnál vízet ha semmi szükséged nincs rá? -kérdeztem.

-Muszáj embernek tettetnem magam, hogy ne bukjak le de, előbb igyál aztán megbeszéljük az ilyen dolgokat. -billentette egy kicsit meg az üveget.

- Ugye nincs benne semmilyen méreg vagy akár hipnotizálószer vagy olyan szer amitől vámpír leszek? Vagy bármi ilyesmi?-kérdeztem ismét.

- Nincsen, és alapból tudok hipnotizálni a tekintetemmel. -válaszolta miközben pont tartottuk a szemkontaktust.

- MIVAN!? -akadtam ki és elfordultam tőle. - Soha többet nem fogok a szemeidbe nézni.-válaszoltam határozottan pedig belül tudtam, hogy még fogok a szemeibe nézni. Nem, nem tudom miért.

- Nyugi egyszer sem használtam rajtad és nem is fogom de, igyál már! -billentette meg megint az üveget mire egy kicsit kinyitottam a számat és elkezdtem kortyolni a vízet. Lassan elemelte az üveget én meg felé fordultam.

- Először is, sajnálom a reggelit én nem akartalak leönteni csak Shikamaruval fogadtunk, hogy aki kövinek bejön a terembe azt le kell öntenem, én egyáltalán nem akartalak leönteni csak ha nem csináltam volna meg akkor tuti a csicskája lettem volna.-magyarázkodtam.

- Értem. -reagált rá szokásosan röviden.

- Akkor nem haragszol már?

- Eddig sem haragudtam. -vonta meg a vállát.

- Ohh, akkor rendben. -vigyorogtam. -Akkor mesélj a vámpírokról! Milyen "képességeitek„ vannak? Van nálatok szabály? Szoktatok fürdeni? És emberi véren kívűl fogyasztotok mást? Szoktatok pisilni? Van sze...-mielőtt befejeztem volna a mondatot a mutató ujját a szám elé tette ezzel elérve azt, hogy elhallgassak.

- Igen, szoktunk fürdeni. Igen, szoktunk pisilni is és igen, emberi véren fogyasztunk mást is... állati vért. Igen, sok szabály van nálunk, több mit ötszáz de, ebből három van amit nagyon kötelező betartani mert ha nem meghalsz. Nagyon sok képességünk van de, ami szinte minden vámpírnak van az a gyorsaság, a jó hallás és látás, tekintettel való hipnotizálás és gondolat olvasás.

- És hogy nem égsz el a Napon? Mármint a filmekben ilyenkor egy vámpír volt, nincs.

- Erre vannak kitalálva ékszerek, azért van rajtam ez a karkötő.-mutatott a csuklóján lévő ékszerre.

- És mivan ha azt most letépem rólad?

- Meghalnék ha sütne a Nap.

Sasuke:

- Ohh, értem. És milyen szabályok vannak? Azokat elmondod? -kíváncsiskodott.

- Csak azt a főbb hármat mondom el amik nagyon fontosak, mert ötszázat nem fogok.
Az első: Nem mondhatsz el semmilyen információt a vámpírokról, legyen ez bármi akár képesség, szabály stb...
A második: Nem hagyhatsz életben egy olyan halandót aki rájött arra, hogy mi vagy valójában hiába könyörög az életéért akkor se.
És végül a harmadik:....Nem szerethetsz bele egy halandóba.
Ha ebből bármelyiket megszeged és megtudja akár egy vámpír is...halott vagy.

- Sasuke! Te ebből kettőt megszegtél!-mondta ilyedten Naruto.

Mind a hármat megszegtem...Naruto. Bárcsak tudnád milyen régóta érzem irántad azt amit még soha életemben nem éreztem, nem hogy egy ember iránt,még egy vámpír iránt sem. Annyira rossz, hogy nem mondhatom el neked és, hogy senkinek sem mondhatom el, muszály magamban tartanom mert ha ez kiderül, akkor nem csak engem fognak megölni...hanem téged is, és azt nagyon nem szeretném. Megfoglak védeni az életem árán is mindenkitől aki csak ártani akar neked igérem.

- Hát igen de, maradjon a mi titkunk.-mosolyogtam rá halványan.

- Ez egyértelmű! Nem akarom, hogy kiderüljön ez az egész. Köszönöm, hogy megbízol bennem.-mosolygott ő is.

- Nincs mit. -néztem még mindig a gyönyörű szemeibe, annyira különleges.

- Lassan elkéne indulnom haza felé, a nevelő apám nem nagyon szereti ha sötétedés után érek haza és mivel már tél van,hamar sötétedik ezért még hamarabb kell haza érnem. -sóhajtott.

- Hogy-hogy a nevelőapáddal élsz?-kérdeztem meggondolatlanul. Mielőtt mondtam volna, hogy nem rám tartozik bele is kezdett.

- A szüleim meghaltak, mikor még nagyon kicsi voltam, nagyjából 5-6 éves. Azóta a nevelő apám nevel akit annyira szeretek mintha az édesapám lenne, mondjuk igaz néha az agyamra megy és nem mutatom ki de, attól függetlenül szeretem.-mosolygott.

- Én sajnálom, meggondolatlanul kérdeztem.-néztem rá.

- Semmi baj, nem tettél vele rosszat szívesen elmeséltem de, most mennem kell mert már tényleg kezd sötétedni és mire haza érek az nagyon sok idő. -állt fel ezért én is így tettem.

- Gyere fel a hátamra, egy pillanat alatt haza viszlek, emelkedtem egy kicsit lejebb.

- De nagyon nehéz vagyok, tudod mostanában kibaszott sok rament zabálok. -ütögette meg a hasát.

- Nekem aztán nem vagy, az 20szorosodat is elbírnám . -válaszoltam neki mosolyogva és még lejebb emelkedtem. Mivan velem? Sosem mosolygom.

- Hát rendben. -mászott fel a hátamra. Nagyjából 5 perc alatt Naruto háza elé értünk és letettem hátamról.

- Úristen,ez nagyon jó volt! Mégegyszer, mégegyszer, mégegyszeeer. -ugrándozott izgatottan.

- Majd talán máskor de, nem igérek semmit.

- Ahhj okés, köszi, hogy hazahoztál. Majd holnap tali a suliban, szia. -köszönt el és bement a házba. Utána én is hazaértem nagyjából 2 perc alatt és szokásosan bekopogtam az ajtón amit a bátyám nyitott ki, mondjuk ki más?

- Szia bátyó. -léptem beljebb és levettem a cipőm meg a kabátom.

- Szia öcsi.-mondta elég komolyan.

- Baj van? -kérdeztem, mert elég furának tűnik a beszéd stílusa.

- Ki az a szőke srác akivel ma láttalak?-kérdezte mostmár mégkomolyabban, mire én lefagytam. Mit kéne most válaszolnom? Úgy is kifogderülni, semmi esélyem sincs hazudni. De én nem szeretném, hogy Naruto meghaljon... nem fogom engedni, hogy megöljék.Biztos, hogy egy ujjal sem nyúl hozzá semmilyen vámpír sem.