Az életem árán is - SasuNaru

Kopj le

Naruto:

Reggel az ébresztőmre keltem, kikeltem az ágyamból és szokásosan elmentem fogat mosni, felöltöztem stb...stb... majd nagynehezen neki indultam utamnak.

Mikor már a suli közelében jártam megláttam Shikát ezért úgy döntöttem oda megyek hozzá.

- Csövi csöves. -köszöntem neki mikor beértem.

- Hello malac. -fordult felém.

- Te vagy a malac, lusta disznó.

- Jobb ha nem idegesítesz most, alig aludtam az este és még bekell jönnöm ebbe a dög unalmas iskolába, és ha ez még nem elég a te faszságaidat is hallgatnom kell.

- De legalább láthatod a csajodat... hogy is hivják? Nemari?

- Temari és nem a csajom.

- Persze, most még ezt mondod. Úgy is összefogtok jönni. -böktem oldalba.

- Kopj le a témaról Uchiha. -mosolyodott el gonoszan.

- Kussolj már.

- Te is megtehetnéd. -lépett be a pokol kapuján azaz az iskolába és én is így tettem.

- Verseny, hogy kiér hamarabb fel? -néztem rá kihívóan.

- Tudod kifog szaladgálni fel alá mint egy idióta.

- Oké akkor majd fent tali, veszteském. -mondtam és elkezdtem felfele rohanni.

- Hát persze, hogy te. -morogta az orra alatt de, nem fordítottam felé nagyobb figyelmet.

Úristen basszameg, ez fárasztóbb mint gondoltam. Kinyitottam a terem ajtaját és szó szerint beestem rajta, a levegőt elég szaporán vettem, ennyire nem vagyok kondiba? Muszáj lesz többet mozognom.

- Jó reggelt Naruto. -hajolt fölém Sakura.

- Neked is Sakura. -mosolyogtam rá.

- Azta rohadt minek ide lépcső. -feküdt le Shikamaru mellém a földre.

- Pedig te nem is futottál disznó. -ráncoltam össze a szemöldököm.

- És? Attól ugyan úgy fárasztó, királykisasszony.-nevetett fel.

- Fogd már be. -álltam fel és egyből Sasuke padjára néztem.
- Jó reggelt Sa... -indultam el felé de, megint sikerült elesnem a cipő fűzömbe. - Ohhh hogy a...gshshs.-morogtam és bekötöttem a cipőm majd ismét elindultam felé.
- Jó reggelt Sasuke. -álltam meg a padja előtt de, ő felsem nézett rám.

- Olvasok, nem látod? Örülnék ha békén hagynál.-válaszolta elég flegmán.

- Sasuke...-néztem rá értetlenül és kicsit csalódottan. -Rendben. -indultam el a padom felé és leültem. Mi ütött belé? Eddig sosem beszélt így velem... lehet csak rossz kedve van? Uhhm mindegy majd suli után beszélek vele.

                                             *

Mikor vége lett az utolsó óránknak is, gyorsan összepakoltam a cuccom és Sasuke után mentem. Mindig olyan gyorsan le lép...
Mikor kiértem az iskola kapuján balra fordultam és már az utca végénél járt, de jó most futhatok.
Gyorsan utána futottam és nagynehezen beértem.

- Szia Sasuke. -köszöntem neki kicsit lihegve de, ő ismét úgy csinált mintha itt sem lennék. - Miért csinálsz úgy mintha itt sem lennék? -kérdeztem de, ismét nem kaptam választ. Párpercig csak csendben sétáltam mellette hátha válaszol majd de, nem válaszolt ezért úgy döntöttem elé állok.
- Miért nézel levegőnek!? -álltam elé és értetlenül néztem rá de, ő csak egy pillanatig a szemembe nézett aztán kikerült.
- Sasuke, mi bajod van? -álltam ismét elé de, persze ismét csak kikerült.
- Legalább válaszolj már! -ismét elé álltam, addig csinálom amíg hozzám nem szól.

- Hagyjál már békén!! -kiabált rám és elment mellettem.
Mégis, mitörtént vele? Tegnap még tök jó volt minden, most meg...

- Mit csináltam ho...-álltam elé de, befejezni már nem tudtam mert a pulcsimnál fogva felemelt és a falhoz csapott.

- Rohadtul bosszantasz, kopjál már le nem értem, hogy ebből mit nem értesz, vágom, hogy idióta vagy de, ennyire ne legyél.

- Sasuke...-érintettem meg a kezét amivel fogott de, nem tartott sokáig mivel oldalra hajított.

- Vedd úgy, mintha soha nem beszéltünk volna és, hogy nem tudunk egymásról semmit. És igen ezzel azt mondom, hogy kopj le rólam remélem felfogta az a csöppnyi eszed. -ment el én meg mindig csak ott ültem és néztem Sasuke távolodó alakját.

Mégis mitcsináltam? Pedig én azt hittem, azt hittem hogy... nem lényeges. Ha azt akarja, hogy le kopjak akkor le kopok.
Nagy nehezen felálltam és elindultam haza felé, nagyon fáj a hátam.

Mikor az ajtónk elé értem bekopogtam rajta és Jiraiya kinyitotta.

- Hát veled meg mivan? Úgy nézel ki mint a mosott szar. -állt félre, hogy betudjak menni.

- Kösz. -vettem le a cipőm meg a kabátom és leültem a kanapéra.

- Mesélj, mitörtént? -kérdezte és leült mellém.

- Miért csinálsz úgy mintha érdekelne téged az, hogy mivan velem? -kérdeztem kicsit bunkón de, végülis igazam van.

- Érdekel, hogy mivan veled de tudod jól, hogy sokat kell bent lennem az irodába. Sok a papír munkám is és mostanában nagyon sok a halálozás és az miatt is most rengeteg dolgom van.

- Vágom.

- Na mesélj, mi a baj?

- Nincs semmi. -fordultam felé de, ő már alapból engem nézett.

- Aha, talán el is hinném de, mivel könnyes a szemed ezért valahogy nem megy. -mondta én meg értetlenül néztem rá majd a szememhez értem ami enyhén nedves volt.

- Mi a szar!?

- Ha nem akarod elmondani most akkor rá ér később is.

- Ki mondta, hogy elakarom mondani?

- Jó, te tudod. -állt fel mellőlem, én is felálltam és felmentem a szobámba.

Mégis mit kéne mondanom? Hogy van egy srác akivel nagyjából 2 hete beszélek de, csak azért mert vámpír és majdnem megölt. Mostanáig tök jó volt minden csak egyik pillanatról a másikra elküldött a picsába.
Inkább jobb ha nem mondok semmit és mégis mi a tökömért sírtam!?
Hogy lehet ennyire szar életem? -ültem le az ágyamra miközben ezen gondolkodtam.
Még játszani sincs kedvem, meg úgy semmihez sem de, fürdenem muszáj lesz.
Sóhajtottam egyet majd fel álltam kivettem egy alsó gatyát a szekrényemből meg a pizsamám és elindultam a fürdő felé.

Miután végeztem, gyorsan felöltöztem majd a tükörbe néztem és ismét azon kezdtem el gondolkodni, hogy Sasukénak mi a baja.
Az egyik fiókra vezettem a tekintetem, amiben pontosan tudtam, hogy... pengék vannak.
De egy barom vagyok, miért gondolok arra?
Lekapcsoltam a villanyt és ismét a szobámba vettem az irányt.

Nagyjából 3 év telt el azóta, hogy nem bántottam magam... az is a szüleim miatt volt de, a részletekbe nem mennék bele. A lényeg, hogy mikor a nevelő apán azaz Jiraiya megtudta ezt az egészet minden pengét és ilyen dolgokat kidobott a házból kivéve a késeket, meg valahogy maradt pár penge is de, megigértem neki hogy nem fogom magam többet bántani viszont, most még is olyan jól esne de, nem tehetem.

Befeküdtem az ágyamba, magamra húztam a takaróm és felkapcsoltam az éjjeli lámpámat ami nem világít annyira csak épphogy világosságot ad de, az is elég csak a lényeg az, hogy ne legyen korom sötét mert akkor jön a káosz...
Behunytam a szemem és perceken belül már aludtam is.