I.Leo

166 12 2
                                    

December 10. A nap, amikor nem tudom mit tegyek. Na jó... kezdem a nap elején.

Reggel nyolckor mind a tízen (én, Hazel, Frank, Percy, Annabeth, Piper, Jason, Reyna, Nico és Will) a Goode középiskola ajtaján léptünk be. Átlagos napnak tűnt, pont mint a többi, mivel együtt járunk suliba. A Gaiával való küzdés után ez már gyerek játék volt. Kheiron szerint nem árt nekünk egy kis normál élet, ezért beirtatott minket Percy sulijába. Már három hónapja koptatjuk az iskolapadot, és csak most történik valami. Épp matekra készülődünk, amikor a diri egy lányt vezetett a terembe. Mosolyogva mutatta be:
-Kedves gyerekek, ő itt Kayla Werdramt! Mától az osztályotokba fog járni.
-Hello - köszönt a csaj.
A tanáruk (mivel fiú-lány ültetés volt, és csak nekem nem volt padtársam) mellém ültette. Először kicsit feszengett, de miután be dobtam néhány poénomat hamar felengedett. Nagyon szépen nevetett. Az egész órát elhülyéskedtük, és rájöttem, hogy tök jó arc. Az különösen tetszett, hogy a mézeskalács illatú haját nem dobta az arcomba, pedig a lányok általában azt szokták csinálni. Mikor kicsengettek oda mentünk a többiekhez.
-Szisztok! - pacsiztam le a srácokkal, aztán mindenkit bemutattam Kaylanak. A csaj rögtön kiszúrta Jason, Percy, Frank, Hazel és Reyna ugyanolyan SPQR feliratú tetkóját, amit mindig is irigyeltem.
-Az meg mi? Azt ne mondjátok, hogy igazi! - hüledezett.
-Ööö... dehogy igazi! Filctollal csináltuk tegnap. Egyébként jó a fülbevalód! - Mentette meg a helyzetet Hazel. - Ezüst?
-Aha, apámtól kaptam, szülinapomra.
-Cuki - lelkesedett Piper.
-Gyere, körbevezetünk - hívta Percy.
-Oks, mehetünk, bár lehet először azt szeretném megtudni, hogy hol a WC...
-Oké, gyere - kísérték el a lányok.

Legközelebb becsengetésnél találkoztunk. Úgy viháncoltak a lányokkal, mintha mindig is ismerték volna egymást. Leült mellém, és már kezdődött is az óra.

Egy fizikát, egy törit és egy földrajzot szenvedtünk végig ebédig. Kayla úgy összebarátkozott mindenkivel, mintha legalább agy hónapja ismert volna mindenkit. Ugyanakkor velem volt legtöbbet. Mellém ült le, tőlem kérdezte meg a dolgokat, és minden hasonlót velem csinált. Sokat mosolygott a hülye vicceimen, én meg nem tudtam mit tehetnék. Még egy lány sem viselkedett velem így. Aztán egyszer csak megjelent James.
James nagydarab srác, és már év eleje óta szivat minket. Minket nem nagyon érdekel, de ma Kaylanak szólt be, amit már nem tűrhetettem.
-Nicsak, egy új csaj... - közeledett felénk. - rögtön a lúzerekhez ülttél le? Nyilván, hiszen te is az vagy! - röhögött bután - Mondjuk látványnak nem rossz... honnan jöttél, fodrásztól?
-Nem, ha tudni akarod Hagyjál-engem-békén falváról.
-Ostoba liba! Örülj, hogy egyáltalán...
-Nem hallottad? Tünés! - álltam fel a helyemről. Ez tényleg nem érti, hogy itt nem látják szívesen.
-Külömben mi lesz, hm? Fele akkora vagy mint én, kicsinállak! - Tornyosult fölém.
Kayla is felállt, kettőnk közé sétált, és a srác szemébe nézett halálos nyugalommal. Halkan, de határozottan szólalt meg:
-Menj innen. - Miközben beszélt, ezüstös aura fogta körül, mintha holdfényben állna. Hasonló volt Piper varázsbeszédéhez, de mégsem olyan volt. Nem éreztünk késztetést, hogy hallgassunk rá. Egyszerűen csak tudatta, hogy mit akar, és, hogy van ereje is, amivel ezt el tudja érni. Így folytatta - Vedd már észre, itt nem látunk szívesen!
Döbbenten meredtünk rá, de James fogta magát és elment. A lány lerogyott mellém.
-Ugye tudod, hogy meg tudtalak volna védeni?
Kérdeztem kedvesen. Rám emelte gyönyörű, kék szemét, és elmosolyodott.
-Persze, hogy tudom! De nem vívhatsz helyettem csatát. Most pedig menjünk órára.

A következő óránk irodalom volt, amin kiderűlt egy érdekes dolog: Kayla diszlexiás. A tanár nem fogadta túl jól a hírt.
-Te is? Ennek az átok verte osztálynak a fele diszlexiás! Lassan külön osztályt alapíthatnátok! Na, akkor próbáljunk meg tanulni...
Az óra ez után teljesen normális volt. Épp köszöntünk volna amikor Kayla megállított minket.
-Elmegyek kajálni, jösztök ti is?
Örömmel igent mondtunk, és így mentünk el kajálni.

Na igen. Itt az első könyvem első fejezete! Egy 604 szavas micsoda. Bocsánat, hogy ilyen darabosan raktam fel, még nem tapasztaltam ki, hogy, hogy van ez.
Ölel, Annabeth😉

Ui.: Hamarosan jön az új rész!

Az Olimposz hősei az iskola padban {Szünetel}Where stories live. Discover now