Az Olimposz hősei az iskola padban {Szünetel}

VI. Percy

A napok túl lassan vánszorogtak. Öt szánalmasan átlagos nap után elérkezett a péntek éjszaka. Apollóntól a Félvér Táborban kaptuk meg a Napszekeret kisbusz formájában. Úgy döntöttünk vezessen Will, tekintve, hogy az ő apjáé a járgány. Az isten mindenkivel lepacsizott, aztán a fia lelkére kötötte, hogy vigyázzon a kocsijára. Mindannyian megígértük, hogy egybe visszahozzuk. A Sztüxre azért nem tettünk esküt, mivel nálunk nem lehet tudni. Leo ideiglenesen beszerelte Odüsszeusz GPS-ét és már indultunk is. Állandóan azon aggódtam, hogy Zeusz nehogy lesöpörjön minket az égről, csak mert én is ott vagyok. Mondanám, hogy idővel enyhült az aggodalmam, de akkor hazudnék. Akartam volna egy kicsit aludni, de túl éber voltam hozzá. Végül inkább megkérdeztem Willt, hogy ne vegyem-e át a kormányt amíg ő szundít egy kicsit. A fiú hálásan fogadta el az ajánlatomat. Ő bezzeg rögtön amint elhunyta a szemét, elaludt. A mázlista. Én órákig csak fogtam a kormányt, és nyomtam a gázpedált, egyre hasítottuk a felhőket, amikor egyszer csak áttörtünk a vattapamacsokon. Innentől kezdve már olyan volt, mintha lefelé szállnánk. A mögöttem lévő ülésben Kayla mocorogni kezdett. Ásított egy nagyot, aztán óvatosan felállt, és az anyós ülésre telepedett.
-Milyen? - kérdezte. Mivel az eget figyeltem ezért nem láthattam az arcát. - Mármint Kalüpszo.
-Kedves - feleltem. - Amikor én kerűltem hozzá isteni ragut adott nekem, és még finomabb limonádét. - oldalra pillantottam, és láttam, hogy mosolyt csaltam az arcára.
-Nem a főztjére gondoltam, de mindegy. Legalább ha ott maradunk pár napig, akkor nem leszünk éhesek. - kuncogott.
-Kalüpszo remek csaj, de nálad nem jobb. Persze nekem Annabeth a tökéletes barátnő - mondtam egy kicsit hangosabban. Mikor megbizonyosodtam, hogy alszik, folytattam. - Leo ráadásul tökre beléd van zúgva. Ti tökéletes párost alkottok. Nem kell Kalüpszo miatt aggódnod. - megkockáztattam egy óvatos oldalpillantást, és láttam, hogy mosolyog.
-Köszi Percy. Ez... Nagyon jól esett. - láthatóan lezárta az ügyet. Kb. öt perc múlva szólalt meg újra. - Ne vegyem át a kormányt?
-Tudsz vezetni? - csodálkoztam. - Van jogsid?
-Persze.
Hitetlenkedve néztem rá.
-Komolyan?
-Ha mondom!
-De...
-Tizenhat vagyok, letettem a vizsgát, megvannak a papírjaim. Hadd vezessek! - nézett rám félig könyörgyő, félig dühös szemekkel.
-Na jó. De ha valami gubanc van...
-...Hagylak tovább aludni, hogy kipihend magad. - mikor meglátta szúrós tekintetemet, elnevette magát. - Ha van valami szólok. Most pedig aludj!
Csak miután be ültem Annabeth mellé, azután vettem észre, hogy mennyire fáradt vagyok. Amint elhunytam a szemem, rögtön el aludtam.

Álmomban egy ismeretlen helyen jártam. Egy lány ment előttem, legalább is azt hiszem lány volt, mivel pulcsija kapucniját a fejére húzta. Egy sikátorba mentünk, ahol egyszer csak megtorpant.
-Hol vagy? - kérdezte suttogva. A hangja félelemmel volt telve, mintha attól félne, hogy valaki meghallja. És határozottan lány volt. Nem tudtam kire gondol, de ki nem mondott kérdésemre rögtön válaszolt.
-Hol vagy, Percy? - elakadt a lélegzetem. Ez a lány engem keres? - Perszeusz Jackson, válaszolj már az istenekre! - kiáltott dühösen. Nem mertem megszólalni. - Szólj hozzám Percy, kérlek! - a hangja megremegett. Én nem akartam tovább csöndbe lenni, muszály volt válaszolnom neki!
-Itt vagyok - suttogtam. A lány hátrafordúlt.
-Percy! De jó, hogy itt vagy! Penelope vagyok, apánk mondta, hogy keresselek meg. Légyszi gyere el értem, üldöznek a szörnyek!
-A-apánk? - nem jutottam szóhoz. - Poszeidon? De hiszen...
-Csak gyere el! Mindent elmagyarázok. De nem most.
-Honnan foglak felismerni? - kérdeztem, mire levette a kapucniát, és felfedte kinézetét. Fekete haja és zöld szeme volt, pont olyan mint nekem. Huncut mosoly bujkált a szája sarkába. Tizenhárom éves lehetett.
-Fel fogsz ismerni, hidd el. Keress a Hollywood Beach-nél. Most viszont menj vissza, a barátaid már próbálnak felkelteni. Várlak! - rám mosolygott, feltette fejére a kapucniát, és elfutott.