Az Olimposz hősei az iskola padban {Szünetel}

V. Percy

Figyelem! Ahogy azt a profilomon is leírtam, egy kicsit változtattam a harmadik fejezeten (III. Kayla). Végül mégsem tudta elmondani Leonak, hogy mit álmodott, mivel nem maradt rá idő. (Persze aki már eredetileg a módosított változatot olvasta, annak ez nem lényeges) Hogy miért fontos ez? Majd meglátjátok😉 Addig is jó olvasást!

Leo és Kayla nagyon cukik voltak együtt. Mióta a karácsonyi bálon össze jöttek nagy egyetértésben szorongatják egymás kezét. Apropó karácsony! Anyával, Paullal, Annabeth-szel és az apjával nagyon jó volt a kari. Anya sütött kék mézeskalácsot, de az ajándékozást inkább hagytuk. Az a fontos, hogy élvezzük egymás társaságát. De előbb utóbb ez a pár nap is eltelt. Hamarosan jött a szilveszter. Természetesen a bulit nálunk tartottuk. Ahoz képest, hogy tizenegy félisten egy három személyes New York-i lakásban tömörűlt össze tök jó volt a hangulat. Egész este twistereztünk, unoztunk, és dixiteztünk. Aztán elérkezett a tizenegy óra ötvenkilenc perc, és kitódúltunk az erkélyre. Nevetve számoltunk vissza tíztől, aztán eljött az új év. Ott kint bontottuk (alkohol mentes) pezsgőt, és elkezdtünk beszélgetni (mintha eddig nem ezt tettük volna).
-Milyen szép ez a virág! - dicsérte meg Hazel a holdraforgómat.
-Kösz - óvatosan Annabethre pillantottam. - Kalüpszótól kaptam Ogügién.
Leo, aki eddig vígan röhögcsélt Jasonnel, de hirtelen megfagyott. Arcáról leolvadt a vigyor.
-Ka-Kalüpszótól? - dadogta.

Röviden az Olimposz vére utolsó fejezete helyett (⚠️VIGYÁZAT⚠️ ANNAK AKI MÉG NEM OLVASTA AZ OLIMPOSZ VÉRÉT AZ ELSŐ KÉT MONDAT SPOILER!):
Leo felrobbantotta Gaiat, így mindketten meghaltak (vagy minimum Leo, Gaia meg újra jó hosszú álomba merűlt). De Festus, aki vissza változott sárkánnyá, beadta Leonak az orvos gyógitalát, így visszatért a halálból. (Mostantól ez már kitaláció) A sárkány azonban nem találta meg Ogügiét, a fiú pedig a halál mellékhatásaként elfeledte Kalüpszót, és vissza tért a földre. A lány nem került szóba egészen mostanáig.

-Ja. Ez volt az utolsó ajándék amit tőle kaptam.
-Istenek! Annabeth, meddig kell betartani a Sztüxre tett esküt? - kérdezte a fiú riadtan. Nem értettem aggodalmát.
-Ööö, azt hiszem addig van haladéka az embernek, amíg meg nem hal. Már ha olyanra esküdt. - válaszolt a barátnőm.
-Mi van? Ki az a Kalüpszo? - nézett körbe Kayla.
-Atlasz lánya, egy elátkozott nimfa Ogügién. - válaszoltam. - Járt nála Odüsszeusz is.
-Na és? - Kayla továbbra sem értett semmit.
-Én és Leo is jártunk ott. - mondtam.
-Azzal a külömbséggel, hogy amikor én elmentem, megfogadtam, hogy visszamegyek Kalüpszóért. - szólalt meg végre Leo. Szomorúan nézett Kaylara. - Szerelmes voltam belé.
A lány megdöbbenve állt. Aztán megfogta a fiú kezét.
-És még mindig szereted? - nézett mélyen a szemébe.
-Azt hiszem már nem. Mármint nem úgy. - monda csendesen Leo. A barátnője elmosolyodott.
-Akkor van egy olyan érzésem, hogy elmegyünk kirándulni. Hogyan is lehet eljutni a gügyögés szigetére? - kérdezte lelkesen. A feszültség szépen feloldódott, mint porcukor a vízben. Leo közelebb húzta magához a lányt.
-Imádlak - mondta, majd megcsókolta. Miután szét váltak (durva húsz másodperc után) Kayla el vigyorodott.
-Tudom. Valószínűleg azért, mert az érzés kölcsönös.
Anyám mintha végszóra tenné, kidugta a fejét az erkély ajtón.
-Gyerekek, lassan be kéne jönnötök, kezd hűlni az idő.
-Jól van anya, megyünk. - válaszoltam.
-Bent meg tervezzük a részleteket, jó? - nézett körül Leo.
-Úgy érted mi? Mi mindnyájan? - pislogott Hazel.
-Persze. Már ha ti is akartok jönni. Végülis mi egy nagy család vagyunk - szorította meg Kayla kezét a fiú.
-Naná, hogy akarunk menni, ugye srácok? - nézett körbe vidáman Piper.
-Persze - vágtam rá én is. - Talán még új próféciát is kapunk.
-Jaj haver ne is mond! - nyögött Jason. - De amúgy ja, részemről is okés, amúgy is akartam már találkozni Kalüpszoval.
-Na jó, ez így lassú lesz, ha mindenki így egyesével mondja, hogy akar jönni. - szólt közbe Annabeth. - Emelje fel a kezét az, aki szeretne jönni!
Minden kéz felemelkedett, köztük az enyém is. Leo vigyorogva nézett körbe.
-Rendben, akkor menjünk be, és tárgyaljuk meg mivel megyünk.