Emily Lipcsében | Szoboszlai

4. They hang out

Emily

Kedden jólesően megborzongok, amikor Szoboszlai arcon puszil a garázsbejárónkon kora délután. Ő valószínűleg edzésről jött, mert elragadó és friss az illata, és hirtelen ez most remegésre készteti a gyomromat is, amit csak érdekes szemöldökráncolással vagyok képes lereagálni. Az elmúlt napokban nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mégis hogy és miért kezdtünk egyre közelebb kerülni egymáshoz. Kiely szerint ez jó dolog volt. Egyrészt azért, mert végre valami értelmes emberi lénnyel kezdtem tölteni az időmet alkalomadtán, ezen kívül pedig azt is mondta, hogy 100%-ig biztos, hogy tetszem a focistának és ezért ennyire figyelmes velem. Ezt persze nem igazán mertem elhinni, de nagyon izgatott voltam a mai bankos programunk miatt.

Miután elindulunk meg is ragadom a lehetőséget és az edzésről meg a fociról kérdezem kicsit Dominikot, aztán ő kezd az eddigi napomról faggatni, amiben semmi érdemleges nem volt.

Fintorogva pillantok ki az ablakon, mikor kicsit beáll közénk a csend.

- Nálunk is kb. ennyibe kerül egy gallon benzin. - állapítom meg egy benzinkút mellett elhaladva, és fejben átszámolva az összeget.

Készültem ám a mai találkozóra, átböngésztem az árfolyamokat. Dominik érdeklődve pillant a felső visszapillantóba, majd elneveti magát.

- Ez egy liter ára. - közli velem diplomatikusan.

- Mi van? - kérdezem elhűlve.

- Egy gallon az... ? - fordul felém szemöldökét felhúzva.

- Majdnem 4 liter. Wow. Micsoda csöves hely ez itt és még drága is.

- Mindjárt kiviszlek a reptérre és ott hagylak. - nevet fel.

- Kérlek, tedd meg. - forgatom a szemeim és visszasimulok az ülésbe. - Itt még a mekiben is sokkal kisebbek az adagok és bazi drága pedig trash kaja.

- Egyébként miért is beszélünk erről? Mintha nem lenne miből kifizetni. - nevet ismét.

- Jó, igazad van. - nyögök fel. - Mutatnod kell nekem valamit, ami jobb itt, mint otthon nálunk. - mondom hirtelen, aztán kicsit meg is bánom, mert nem akarom amúgy arra kényszeríteni, hogy velem legyen.

Biztos van ezer más dolga, meg igazi barátai, akikkel szívesebben lenne, mint velem.

- Már tudom is, hogy mi lesz az. - felel magabiztosan és ajkai mosolyra húzódnak.

A bankban a biztonsági őr rögtön oda vezet minket egy pulthoz, mintha tudta volna, hogy jövünk. Ez egyébként lehet így is van, és fura érzéssel tölt el, hogy Dominik talán ezt mind lebeszélte előzetesen. Az ügyintéző nem igazán beszél angolul, szóval Szoboszlai javasolja neki, hogy mondja csak németül, ő pedig mindent lefordít nekem és segít is kitölteni a papírokat. Csak sodródom, és el vagyok ámulva rajta, hogy focistához képest mennyire művelt, hogy két idegen nyelven is ilyen jól beszél és teljesen tisztában van ezekkel a dolgokkal.

Zökkenőmentesen végzünk is. Bankkártyát egyelőre nem kapok, azt majd kipostázzák, de nincs ezzel bajom, mert a szüleimtől amúgy is mindig kapok pénzt.

- Mit mondott a végén, amin annyira mosolyogtál? - kérdezem Dominikot, mikor az utcára lépünk.

- Hogy kapok 100 euró jóváírást, mert én hívtalak meg ide. - von vállat egy nevetéssel.

- Szóval ezért csináltad. - bököm oldalba.

- Igen, így nem maradok krumpli nélkül hónap végén. - poénkodik, én pedig csak fejemet csóválva indulok vissza az autója felé. - Te hova mész? - kérdezi értetlenül, mikor már eléggé távol vagyok tőle, ő azonban a másik irányba tendál.