Emily Lipcsében | Szoboszlai

8. They confess

Emily

Szombat délután a sminkemet csinálom a fürdőben, miután Lilly haját befontam a kívánsága szerint.

- Huhh... - anyám futástól kifulladva, izzadtan töri rám az ajtót. - Nem vettem észre, hogy már ennyi az idő. - mondja sietősen, és megszabadul a rajta lévő felsőrészektől.

Elképedve mérem végig a felsőtestét a tükrön keresztül, mikor már csak egy sportmelltartót visel.

- Már izmosabb a hasad, mint a fiúknak. - jegyzem meg egy szórakozott nevetéssel.

Anya győztes mosollyal emeli rám pillantását és sétál mögém kicsit közelebb.

- Általában értve a fiúkat vagy konkrétan egy fiúra gondolsz? - kérdezi szemöldökét felhúzva, miközben cinkos mosolyt küld felém.

A szempillaspirál megáll a kezemben a szavait hallva és fura pillantással fordulok felé. Ő pontosan úgy néz rám, mint aki tisztában van vele, hogy mi folyik az életemben. Valószínűleg a halálra vált képemet látva, elneveti magát.

- Emily... - csóválja meg a fejét kedves mosollyal. - Az anyád vagyok, és bármennyire is nem a legintelligensebb ember vagyok a világon, azért észrevettem, hogy változtak dolgok az életedben, mióta Dominikkal lógsz. - közli velem.

Elengedek egy mély sóhajt és zavartan pillantok oldalra. Szeretném az ajkamat is beharapni de inkább nem teszem, tekintve, hogy most sminkeltem. Ezután segélykérően nézek vissza anyám kék szemeibe és várom, hogy valamit mondjon, mert én egyszerűen nem vagyok képes rá.

- Megértem, hogy nem beszéltél erről, mert tényleg nem a legegészségesebb dolog valaki olyannal kezdeni, aki az apáddal dolgozik. - mondja bölcsen. - De nincs ebben semmi rossz. Ha majd úgy érzed, megbeszélitek ezt érett felnőttek módjára. - von vállat egyszerűen.

- És apa ő... - kezdem továbbra is eléggé kétségbeesve.

- Apád sem hülye. - nevet fel kicsit. - Dominik csókfülkés reakciója után szerintem ő is rájött a dolgokra. De ne aggódj ezen. - teszi hozzá gyorsan. - Mindkettőnknek az a legfontosabb, hogy te és Lilly boldogok legyetek. - biztosít komolyan.

Ettől aztán hirtelen sikerül is elérzékenyülnöm.

- Köszönöm anyu. - pillantok rá hálásan.

- Gyere ide. - tesz felém egy lépést, és kinyújtja felém a karját, jelezve, hogy szeretne megölelni.

- Jaj már, totál izzadt vagy. - hátrálok el, mire csak felnevet.

- Bezzeg, ha más jönne így feléd nem tiltakoznál. - szúrja oda, majd továbbra is magán szórakozva fordul a zuhanykabin irányába és foglalatoskodik tovább a vetkőzéssel.

Csak rosszalló mosollyal rázom meg a fejem és gyorsan visszafordulok a tükörhöz, hogy befejezzem a sminkemet.

A mérkőzés alatt én is nagyon feszült vagyok. Játszhatna jobban is a csapat, hiszen nem egy túl erős ellenfél van most itt. Dominik nem játszik az első félidőben és csak elképzelni tudom, hogy mennyire ideges lehet most ő is, és valószínűleg alig várja, hogy pályára léphessen és megtegyen mindent, hogy ne ilyen csúnyán érjen véget ez a játék.

Az első félidő végén csak szomorúan figyelem ahogy a játékosok elhagyják a pályát, Tyler dob egy puszit a mellettünk ülő Sarah-nak, aminek hatására az én szívem is egyszerre telik el melegséggel és még több szomorúsággal.

Lilly-vel elmegyünk mosdóba, és mivel szomjas, még a sorba is beállok, hogy kívánságának megfelelően szerezzek neki egy kólát.

- Na nézd csak ki fog beállni most. - hajol hozzám Sarah suttogva, mikor felmutatják az egyik cserét és a kijelzőn megjelenik a 17-es szám.