Emily
Kedden kicsit ideges vagyok, így nem esik nehezemre felkelni. Bár csak 10-re kell mennem, szóval nem kellene hajnalok hajnalán kimászni az ágyból amúgy sem. Mint megtudtam, az óráim 2x2-es osztásban fognak történni. 10-től délig, aztán egy óra ebédszünetet követően 13-tól 15 óráig.
Anya felajánlja, hogy elvisz, de nem élek a lehetőséggel, mert amúgy nem annyira rossz a villamos. Amint felszállok elő is veszem a telefont, hogy elmerüljek benne, s rögtön elmosolyodom, amint meglátom, hogy Dominik írt nekem.
Sok sikert a mai német órádhoz! 😊 Mikor végzel? Utána elmesélhetnéd, hogy milyen volt, egy randi keretében. 😉
Csodálkozva pillantok fel a telefonból, de még mindig a villamoson vagyok, nem is kell még leszállnom, ezt az üzenetet olvasva viszont teljesen úgy éreztem egy pillanatra, mintha valahol máshol lettem volna. Ajkaim minden eddiginél szélesebb mosolyra húzódnak.
3-kor végzek, és nagyon szívesen mesélnék neked. Hol találkozzunk? 😊
Felveszlek az egyetemnél óra után. 😉
Mély sóhajjal dőlök hátra, s csak most veszem észre, hogy milyen sebesen ver a szívem. Az izgatottságom nem igazán hagy alább később sem, hiszen amellett, hogy izgulok a német miatt, nagyon várni kezdem azt, hogy randizni menjek a focistával.
Nem számítottam arra, hogy ennyire kiscsoportos lesz a foglalkozás. Összesen hatan vagyunk, így mindenkinek képes vagyok megjegyezni a nevét, amikor bemutatkozunk. Amint kiderül, hogy az USA-ból jövök, többen meg is jegyzik, hogy gyanús volt nekik a tökéletes, akcentus nélküli angol nyelvtudásom. Igazából szerencsés vagyok, hogy az anyanyelvemen folynak az instrukciók és magyarázatok. A többiek egyébként mind európaiak, és csak fél vagy egy évet töltenek itt az egyetemen, cserediákként. Nem akarom elmondani, hogy ki az apám, de a tanár konkrétan rákérdez a teljes nevemet látva, így kénytelen vagyok bevallani. Ezen szerencsére nem akad fenn senki, mert elég hamar hozzá látunk az igazi munkához.
Nos, fárasztó. Kicsit elszoktam a tanulástól és koncentrációtól az utóbbi időben, de próbálok végig figyelni és mindent helyesen leírni és a lehető legtöbbet megjegyezni.
A többiek elhívnak ebédelni, én pedig boldogan megyek velük és kiderül számomra, hogy egyébként nekik még vannak közös óráik, de azok a tanulmányaikhoz kapcsolódnak inkább. Ekkor világosodok meg, hogy valószínűleg most kezdődhetett a tavaszi félév itt az egyetemen, és hogy milyen szerencsém is volt, hogy be tudtam iratkozni. Sarah ezt nem is említette, hogy igyekezzek a döntésemmel. Talán nem gondolta, hogy tényleg megteszem.
Ebéd után elmegyek mosdóba, ahol sikeresen összefutok a lánnyal a gondolataimból.
- Szia. - lép hozzám mosolyogva és két puszit is kapok tőle. - Na milyen a német?
- Huh, hát... most még nem is olyan rémes. - mondom neki. - Kíváncsi vagyok milyen lesz a későbbiekben. Neked most lesz órád?
- Igen. Én kicsit lightosabb verzióra járok. Csak heti 2x2 órám van. - von vállat. - Mizu amúgy? Most olyan feldobottnak tűnsz.
- Semmi extra. - vonok vállat. - Szoboszlaival találkozom délután.
- Oh. - bólint mindenttudóan és szélesen rám is mosolyog. - Éreztem a múltkor is, hogy alakul valami. - mondja, én pedig csak pirulva pillantok rá.
- Talán. Csak légyszi ne említsd ezt a szüleimnek, mert... kicsit bonyolult.
- Persze. - biccent rám óvatosan.
أنت تقرأ
Emily Lipcsében | Szoboszlai
أدب الهواةEmily Marsch. Két hónapja él Lipcsében, aminek minden percét utálja, főként úgy, hogy édesapját bármelyik pillanatban elküldhetik az RB Leipzig csapatától, ami azt jelentené, hogy ismét költözniük kell. A csapat egyik játékosa hirtelen mégis közeled...
