Emily Lipcsében | Szoboszlai

7. They get close

Emily

Dominik elmondja, hogy merre van a fürdő, én pedig teszek is egy gyors látogatást ott. A végén kezet mosok és elgondolkodva nézek magamra a tükörben. Úristen, de jó volt. Nem szexeltem valami sokat ezelőtt és orgazmuson sem volt mindig, de ez mindennel együtt tökéletes volt. Még az óvszeres dolog ellenére is. Furán elmosolyodom ezen, majd szárazra törölt kezemmel igazgatom meg az összekócolódott hajamat és mély sóhajjal indulok ki.

Dominik szinte rögtön vált engem a fürdőben, így ráérősen veszem vissza a bugyimat és melltartómat. Szétnézek és összegyűjtöm a többi ruhadarabomat is. Felveszem a szűk fekete topot, s Szoboszlai ekkor érkezik vissza, már egy alsónadrágot viselve. Mielőtt tovább öltözködhetnék, helyet foglal mellettem és elveszi a nálam lévő felsőt és nadrágot és egyelőre csak félreteszi az ágyon.

- Ugye nem akarsz még menni? - kérdezi csendesen és óvatosan végigsimít a hátamon, amibe teljesen beleborzongok.

- Csak gondoltam felöltözöm. - mondom esetlen mosollyal. - Nem akarok megfázni. - teszem hozzá, mire Dominik elmosolyodik.

- Gyere. - mondja csendesen és ismét az ágyra mászik, ezúttal felemelve a takarót, s jelzi, hogy feküdjek mellé.

Elönt a melegség ettől a gesztustól és mosolyogva bújok mellé. A teste jólesően meleg és annyira boldog leszek ettől, hiszen az is benne lehetett a pakliban, hogy igazából csak szexelni akart velem és örült volna ha lelépek. De nincs így. Lassan tényleg kezdem elhinni, hogy okkal találkoztunk ismét. Okkal történt az, hogy elvitt a fogorvoshoz, és most okkal voltunk itt.

- Mesélsz nekem arról, hogy miért csak évente kétszer szexelsz? - kérdezi egy fura vigyorral.

- Jahj, gondolhattam volna, hogy ez fog megragadni az emlékezetedben. - mondom rosszallóan, de végül elmosolyodom.

Dominik teljesen közel von magához, fejemet a nyakához hajtom és egy ideig csak belélegzem a még mindig nagyon jó illatát.

- Amúgy nincs ezen semmi különös. - szólalok meg. - Nem volt még tartós kapcsolatom és... ritkán de belemegyek ilyesmi kalandokba. - osztom meg vele a szexuális életem eddigi élményeit.

- És nem is vágytál kapcsolatra? - kérdezősködik tovább, én pedig csak elengedek egy fáradt sóhajt.

- Dehogynem. - vallom be az igazságot. - De... jó, most megint úgy hangzik, hogy sajnáltatom magam, de nem egyszerű a helyzetemben. Meglepődnél, de léteznek pasi gold diggerek is. - nevetem el magam és remélem, hogy ennyi információval is megelégszik most. - Meg hát sosem tudom, hogy éppen mi fog történni az életemmel és hova kell majd költöznöm.

- Ez ismerős. - sóhajt gondterhelten. - De most az a legjobb dolog a világon, hogy itt vagy.

A szavai nagyon jól esnek, de nem tudom megakadályozni, hogy kicsússzon a számon az a gondolat, ami első mondata után jut eszembe.

- Nagyon szép a volt barátnőd. - mondom halkan.

- Tényleg az, de élőben nem úgy néz ki, mint a képeken. - reagál gondterhelten. - Nem mintha ezzel bajom lett volna amúgy, nem emiatt szakítottunk.

- Értem. - lehelem hevesen dobogó szívvel. - Ne haragudj, nem akartalak elszomorítani vagy ilyesmi. - teszem hozzá, hiszen érzem, hogy izmai megfeszültek az előbbi miatt.

- Nincs semmi baj. - mondja, és halványan megpuszilja a hajam.

Annyira sokat jelent ez a pillanat számomra, hogy hirtelen sírni is képes lennék. De inkább hosszú percekig nem mondok semmit, csak élvezem a focista közelségét, ő pedig lassú mozdulatokkal simogatja a hátam.