Hamisított Szerelem /Befejezett/

Túlfűtött gondolatok

Azt hittem, már mindenre fel vagyok készülve, de óriásit tévedtem. Legalábbis arra, amit tett, nincsenek szavaim.

Vakon álltam, teljesen hozzásimulva, és fogalmam sem volt, hogyan nyugtathatnám le verdeső szívemet.

Sehogy- mint rájöttem. Ugyanis nem csak az feszélyezett, hogy ő tulajdonképpen a főnököm, és ez a kis affér később biztosan az én hibám lesz, hanem a mellkasából kiáradó hő (és hideg egyben), az ütemes szívverése, és a fülemet borzongató lélegzetvétele is. Ráadásképp rájöttem, hogy miképp a testem teljesen hozzányomódik, ez beindít nálam néhány természetes folyamatot. Mondhatjuk úgy is, hogy annyira felizgultam tőle, mint egy bagzó macska.

Míg ezen elmélkedtem, az is eszembe ötlött, hogy tulajdonképpen mióta állunk így? És meddig fogunk még? Mit akarhat?

Ekkor hirtelen megéreztem a tenyerét a combomon.

Borzongás futott végig rajtam, és kis híján felsikítottam a gyönyörtől. Az elmém mentálisan üvöltötte, hogy ,,HOZZÁM ÉRT!!!!!" Ennek ellenére igyekeztem higgadt maradni. Sikertelenül.

Ujjait lassan, körkörösen mozgatta bőrönön, egyre inkább feljebb haldva. Végül elérte a szoknyám alját, amit egy határozott mozdulattal el is tűrt onnan. A lábaim már eszeveszettül remegtek.

Tenyerét teljesen rátapasztotta szinte csupasz combom külsejére, majd tovább indult, a bugyim oldalsó, keskenyebb része alá nyúlva. Szép lassan haldt beljebb, én pedig egyszerre féltem, hogy megérzi, milyen nedves vagyok, másrészt viszont fel akartam emelni a fejem, és egy forró csókban részesíteni őt.

Már majdnem megtettem, mikor simogató keze hirtelen megdermedt, majd villámgyorsan kihúzódott a ruhám alól, két lépéssel távolabb ugorva tőlem. Majdnem összecsuklottam a csalódottságtól és a mindent elsöprő vágytól.

- Úristen, ne haragudj! Nem tudom, mi ütött belém. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Csak ma már annyira kikészített ez az... egész- túrt bele a hajába, miközben kétségbeesetten magyarázkodott.

Nekem. Aki az alárendeltje voltam. Nem mellesleg pedig semmire nem vágytam jobban, mint az érintésére.

- Se-semmi baj! Egyáltalán nem baj! Tudja, én mindenben a rendelkezésedre állok- heherésztem zavartan, arra sem figyelve, mit is mondok éppen. Csak aztán esett le.

- Ez egy kicsit úgy hangzott, mint egy nyílt ajánlattétel- jelentette ki, mélyen a szemembe nézve. Visszatért a komor Todoroki, akit én ismertem.

- Nem nem nem! Egyáltalán nem állt szándékomban... én csak... kicsit összezavarodtam- vallottam be lesütve a szemem.

Válasz nélkül hagyva sétált el mellettem, de még mielőtt elkeseredhettem volna, visszajött. Egy újabb pohár volt a kezében, amit megtöltött a teával, végül... odaadta nekem.

Tátott szájjal bámultam rá. Mivel nem mozdultam, egyszerűen a kezembe nyomta.

- Idd meg nyugodtan. Megnyugtat- magyarázta, de közben nem nézett rám. Helyette inkább az ablakon kibámulva vette szemügyre a sötétbe borult erdőt.

- Kö-köszönöm- motyogtam, a számhoz emelve a csészét.

- Nem muszály állnod. Ülj le- bökött a másik szék felé, majd ő is helyet foglalt.

Nem voltam ehhez hozzászokva. A légkör hirtelen furcsává, elfolytott vágyak miatt terhessé vált.

Egymással szemben ültünk, és néztük egymást. Majd egy sóhajjal körítve újra megkíséreltem inni abból a folyékony csodából.

Amint egyet kortyoltam, hirtelen olyan érzésem támadt, mintha... nem is tudom. Mintha orgazmusom lenne a torkomban. Mondjuk nem meglepő, hogy rögtön erre gondoltam, azok után, amik aznap történtek velem.

- Ez... ez... ISTENI! Ilyen finomat én még életemben nem ittam!- lelkendeztem megfeledkezve magamról, majd felhajtottam a maradék teát is.

- Tudtam, hogy ízleni fog- válaszolt Todoroki, egy halvány mosollyal az ajkán. A szívemet majd' szétvetette az iránta érzett szerelmem abban a pillanatban. Miattam mosolygott.

- Nagyon köszönöm a teát, Todoroki-sama! Tényleg, életem legfinomabb itala volt. Elnézést, ha kissé furcsán viselkedtem- álltam föl az asztal mellől, majd meghajoltam. Ám a szokásos pókerarcom helyett most boldogan mosolyogtam rá.

- Semmi gond. Előfordul- válaszolt, majd sóhajtva fölállt- lefekszem. Jó éjt- köszönt el, a szobája felé véve az irányt.

- Oyasuminasai, Todoroki-sama- mosolyogtam továbbra is, aztán mikor behúzta maga mögött az ajtót, fénysebességgel rohantam elmosni a teáskészletet, majd meg sem álltam a mosdóig. Természetesen abba mentem, amelyiket én használom.

Kész, eddig bírtam. Todoroki olyan szinten felizgatott, hogy azt hittem, a szeme láttára fogom magam kielégíteni. Végül szerencsére tudtam magam türtőztetni, de abban a pillanatban, hogy egyedül maradtam a fürdőben...